Gyurcsány Ferenc elmondása szerint azért távozik, mert úgy érzi, hogy a válság hatékony megoldásának az ő személye a legfőbb akadálya.

Gyurcsányt 2004 őszén – a korábbi miniszterelnök, Medgyessy Péter lemondása után – választotta meg az Országgyűlés Magyarország kormányfőjének.

Van honnan fejlődni

Rendkívül nehéz helyzetben lévő országot hagy maga után a miniszterelnök.

A válság egyre mélyül, a gazdasági visszaesés egyre jelentősebb. A költségvetésben napról-napra egyre hatalmasabb lyuk tátong, már-már az egyensúly felborulása fenyeget. Napról-napra egyre borúlátóbb előrejelzések látnak napvilágot, ami annak „köszönhető”, hogy a makrogazdasági mutatók további negatív tendenciákat vetítenek előre.

A tavaszi parlamenti szezonkezdetkor – február 16-án – Gyurcsány Ferenc különböző válságkezelő intézkedéseket hirdetett meg, ezek egy részét már benyújtották a Parlamentnek, más részét ezekben a napokban dolgozzák ki részletesen. A megkérdezett elemzők szerint ezek a javaslatok „jó irányba mutatnak”, de a válság hatékony kezeléséhez már többre van szükség. (Ezt ma már Gyurcsány Ferenc is belátja.)

A következő kormányra vár tehát az, hogy a mostaniaknál keményebb, határozottabb – és ami a legfontosabb: minél gyorsabb – intézkedéseket hozzon.

Azonban még a jó irányú és jó ütemben hozott intézkedéseknek sem lesznek hosszú távon számottevő hatásai, ha a jelenleg csekély hatékonysággal működő nagy szociális és egészségügyi rendszerekben nem következik be változás.



Semmi reform

Gyurcsány Ferenc négy és fél éves miniszterelnöksége alatt nem indultak meg reformértékű lépések. Sem a szociális rendszerben, sem az egészségügyi rendszerben, sem az oktatásban nem mentek végbe mélyreható, alapvető változások. Csupán javaslatok, tervek, programok készültek. Amit pedig végül végrehajtottak, azt vagy a tavalyi népszavazás ütötte ki, vagy utóbb visszacsináltak. Ezek tehát eddig nem jelentettek többet, mint tüneti, eseti kezeléseket.

Két dolgot kell egyszerre meglépnie a kormánynak. Az egyik, hogy a lehető leggyorsabban érdemi gazdaságélénkítő intézkedéseket hozzon meg (ezt elérheti az adórendszer átalakításával, a foglalkoztatás- és a támogatáspolitika megváltoztatásával).

Másrészt pedig az állami szerepvállalást is át kell gondolni a jövőben. Gyurcsány Ferenc találóan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy elmúlt évtizedekben „létrehoztunk egy illúziót”, azaz abba a hamis hitben éltünk (és élnek még sokan ma is), hogy az állam mindent elintéz, mindent megold.

Tény, hogy ma Magyarországon a nagy szociális elosztórendszerek nem működnek hatékonyan (ezt jelzi például az, hogy nem következetes mindenhol a rászorultság elvének érvényesítése) és vannak eleve finanszírozhatatlan tételek is a költségvetésben (ilyen például a 13. havi nyugdíj, amit hitelekből fizet az állam).

A pénzügyi-gazdasági válság kezelésével párhuzamosan tehát a már régóta esedékes, elodázhatatlan reformokba is bele kell fognia az új kormánynak.

Elkésett vele?

A bejelentés pillanatában az MSZP-kongresszus küldöttei üdvözölték a lemondás szándékát. Az azóta készült közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy az emberek többsége egyetért a kormányfő döntésével.

Egyes elemzők szerint azonban Gyurcsány elkésett ezzel a bejelentéssel, mert már sokkal korábban át kellett volna adnia másnak a kormányrudat. Sokak szerint már az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, mások szerint a tavalyi népszavazási kudarc hatására kellett volna távoznia.

Mindenesetre az bizonyos, hogy ha előbb távozik, akkor már nem neki kellett volna szembenéznie a gazdasági válsággal, amibe végülis „beletört a bicskája”.

Mi várható?

„Nyitott nemzeti kormányt szeretnék alakítani, ami segít, hogy a válság közepette magára találjon a gazdaság, de egyszerre enyhíti a szociális feszültségeket is” – foglalta össze óhaját Gyurcsány Ferenc.

A miniszterelnök-cseréről az összes parlamenti párttal akar tárgyalni. Olyan jelöltet szeretne találni, amely mögött széles, stabil parlamenti többség sorakozik fel.

Az eddigi visszajelzések alapján ennek a megvalósulási esélye igen csekély, mert a Fidesz nem hajlandó tárgyalni róla.

Mindenesetre az biztos, hogy két héten belül eldől az új miniszterelnök személye, így hamar kiderül, hogy ki lesz az, aki átveszi a „gyurcsányi örökséget”. Rengeteg jelölt neve forog a pártok háza táján és a médiában is, így valószínűleg napokon belül meglehet a „szerencsés nyertes”, aki kivezheti az országot a válságból.

Nem lesz könnyű dolga.