A dél-afrikai Durbanban 2001-ben megrendezett első rasszizmus-ellenes világkonferencia elsősorban az olyan ügyek tárgyalására volt hivatott, mint a faji alapú diszkrimináció, az idegengyűlölet és az ezekből fakadó intoleráns megnyilvánulások. Az ENSZ fórum több mint hatezer fős nemzetközi delegátusa egy krikettstadionban kezdte meg ülését, ami szinte azonnal – számtalan jelenlévő szerint - a palesztin nép látványos passiójátékának vált a színhelyévé. Izraelt a „keresztre feszítő” szerepébe summázva, a hatnapos fórum az elejétől fogva antiszemitának és Izrael-ellenesnek értékelhető.

Irán, az emberi jogok élharcosa

Ahogy az oly gyakran megesik egy átlagos ENSZ-gyűlésen, az 56 iszlám tagországnak Durbanban is bravúrosan sikerült kitérni az őket érintő olyan kérdések elől, mint a nők elleni bűntettek, a vallási kisebbség elnyomása vagy a politikai menekültek, mindeközben csípőből rasszistázták le Izraelt. Arab kampánynak volt köszönhető az is, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 1975-ben a cionizmust a rasszizmussal nyilvánította egyenértékűvé. A határozatot ’91-ben vonták vissza, majd Durbanban ismét megpróbálták életre hívni.

Noha az arab országok és Irán által produkált, egyre véresszájúbb hozzászólások élét több európai ország megpróbálta tompítani, a mérséklésnek csak annyi eredménye volt, hogy a „sikeresnek” értékelt konferencia zárónyilatkozatában, Izraelt egy kellőképpen szalonképes és kiegyensúlyozott stílusban lehetett kiközösíteni.

Akik nem lesznek ott

Több mint egy évvel ezelőtt, a kisebbségi politikájáról méltán híres Kanada bejelentette, hogy semmiképpen nem fog részt venni az azóta csak Durban II-ként elhíresült genfi találkozón. A külügy- és a kanadai multikulturális ügyek minisztere közös nyilatkozatukban arra hivatkoztak, hogy a 2001-es előzmény „intoleráns és antiszemita szólamokba korcsosult, ezzel aknázva alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveit és azokat a fontos célokat, melyet a konferencia el akart érni”. Kanada azt is megjegyezte, hogy korábban még abban reménykedett, hogy a „2009-es konferencia előkészületeikor, a szervezők orvosolni fogják azokat a hibákat, melyeket a múltban követtek el” ám az eddigi tapasztalatok ennek halvány nyomára sem utalnak.

Kanada bejelentése, még az ügyben leginkább sértett Izrael nyilatkozatát is megelőzte, mely csak hónapokkal később döntött úgy, hogy bojkottálni fogja Genf „rasszizmus-ellenes” találkozóját. Tzipi Livni november 19-én így fogalmazott: „a konferenciát előkészítő dokumentumok arra vallanak, hogy a gyűlés újra egy Izrael-ellenes bírósági tárgyalásba fog fordulni azzal a céllal, hogy Izrael államát kipécézze, és illegitimmé tegye. A konferenciának semmi köze nincs a rasszizmus elleni küzdelemhez”.

2009. február 27-én, az izraeli felhívásra válaszul, Nagy-Britannia, Hollandia, Ausztrália és Franciaország a bojkott ügye mellett döntött. Az ENSZ emberjogi főbiztosa, Navanethem Pillay a bejelentéseket követően szinte azonnal felszólította az említett országokat, vizsgálják felül a döntésüket.

Elhalasztott lehetőség

Még ugyanebben a hónapban, a frissen hivatalba lépett amerikai kormányzat delegációt küldött Genfbe, az áprilisi konferencia előkészületeinek ügyében, majd a négy ország bojkott-bejelentésével egy időben, Amerika is a távolmaradás mellett döntött. Arra hivatkoztak, hogy „az Izrael- és nyugatellenes tendenciák túlságosan elsáncolták az ügyet”, így a találkozó alaphangja „rosszról, még rosszabbra” fordult, a szövegezés egyszerűen „elfogadhatatlan”. Az ENSZ újra elhalasztotta annak a lehetőségét, hogy a rasszizmus ismétlődő problémáiról hatékonyan értekezzen, mivel a kelet-nyugat politikai csataterévé degradálta a fórumot”.

A tavaly októberben napvilágot látott, 88 oldalas genfi vázlat vádpontjai alapján az USA, Nyugat-Európa, Izrael és más liberál-demokratikus országok diszkriminálták az Iszlámot. Az Izraelről alkotott kép egyenesen az emberiség ellenségének toposzára hajaz, ugyanakkor az Iszlám tanács arra fogja kérni a Genfben összegyűlteket, hogy a vallási rágalmazást nyilvánítsák bűnténynek.

Magyarország még vár

Az elmúlt hetekben Izrael felhívása, Aliza Bin-Noun nagykövet asszony tolmácsolásában hazánkhoz is eljutott. A külügyminisztériumi szóvivőiroda válaszának értelmében Magyarország március végéig fog várni, majd az Európai Unió közös állásfoglalását követően hozza meg saját döntését. A HírExtra felkeresésére, Daróczi Dávid kormányszóvivő kifejtette, hogy a Durbán II-vel kapcsolatos európai állásfoglalást „megvárjuk, és aktívan alakítjuk. Az Európai Unió tagjaiként aktívan részt veszünk abban, hogy a döntés megszülessen, majd ahhoz is fogjuk magunkat tartani. A brüsszeli szakértők folyamatosan egyeztetnek a kormánnyal”.