Filmek a kisebbségekért
Két, egymástól igen távol, de egyaránt kisebbségben élő csoporttal, a kanadai őslakosokkal és a magyarországi romákkal dolgozó filmes programba kaphattak betekintést az érdeklődők kedden Budapesten.
2009. március 25. szerda 06:51 - HírExtra
"Célunk az, hogy hidat képezzünk az őslakosok és a többségi társadalom között, hogy lebontsuk az előítéletek képezte falakat" - mondta el Manon Barbeau kanadai filmrendező, a Wapikoni elnevezésű program vezetője.
A Wapikoni programjainak keretében az őslakos fiatalok megfelelő felszerelés és professzionális segítség mellett készíthetnek filmet bármiről, ami érdekli őket. Az öt éve működő vállalkozás eddig 15 település 800 fiatalját tanította meg filmezni, eddig összesen 800 rövidfilm készült.
A Wapikoni esélyt ad ezeknek az elzárt területeken élő fiataloknak, hogy a filmezésen keresztül kifejezzék önmagukat, elmondják a problémáikat, illetve, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket - tette hozzá Manon Barbeu.
Elmondta, hogy távolabbi céljaik közé tartozik a program globálissá tétele: "a világ valamennyi őslakosának meg szeretnénk teremteni az esélyt arra, hogy a film nyelvén szólhasson a többségi társadalomhoz, ezzel hidat verve a két, egymást gyakran alig ismerő embercsoport közé".
Kővári Borz József, a Vándormozi egyik alapítója a beszélgetésen a magyarországi kezdeményezésről szólva elmondta: a kisebb falvakban általában igen kevés szórakozási lehetősége van a fiataloknak, innen jött az ötlet, hogy vigyenek le filmeket ezekbe az apróbb községekbe.
"A Cirko-gejzír mozitól kaptunk két vetítőt és néhány filmkópiát, ezekkel kezdtük el járni az országot, de a program fokról fokra kibővült: ma már matinék, kézműves foglalkozások és közös főzések is színesítik a programot" - tette hozzá.
A 10 éve működő Vándormozi különlegességét az adja, hogy a különböző szórakoztató programok közben felveszik a helyi lakosokat, a szervezők elmondása szerint a kamera ilyenkor kézről kézre jár, romák és nem romák, felnőttek és gyerekek egyaránt kiveszik a részüket a filmezésből. A nap végén levetítik a felvett anyagot, nem kis örömet okozva az önmagukat a vásznon viszont látó embereknek.
A Vándormozi szervezői elmondták, hogy a vidéki programokon elsősorban romák, míg a budapesti vetítéseken főleg nem romák szoktak részt venni. Terveik szerint ez a "virtuális kommunikáció a jövőben fizikálissá válik".
"Szeretnénk, ha az emberek jobban megismernék a romákat, ha feladnák végre az előítéleteiket és valódi, érdemi kommunikáció kezdődne a többségi társadalom és a roma népesség között" - hangsúlyozta Kővári Borz József.
A vetítésen bemutattak 7 kanadai rövidfilmet, valamint egy Vándormozi-összeállítást. Előbbiek többek között az identitás kérdését járták körül, a modern világ és az ősi hagyományok közt több-kevesebb sikerrel "szlalomozó" kanadai őslakosok örömeit és bánatait tárták a nézők elé. A Vándormozi által készített kisfilm a falusi romák táncban, zenében és nevetésben gazdag, sokszínű életébe engedett bepillantást.
Forrás: MTI