Mi a túró van most? – kérdezhetnénk, csak úgy pestiesen szólva, jogosan, feldúltan, ziháló tüdővel, az amúgy is nagyon közkedvelt politikusainktól. Merthogy éppen azon megy a baloldali balhé, hogy gyorsan kell lépni, meg hogy válság van, és ilyenkor nem szabad teketóriázni. És hogy előrehozott, na az semmiképpen nem kell, ellenben gyorsan és határozottan lépni, és valamiféle kormányt alakítani, na azt kell.

Ám kedves „ország érdekében tevékenykedő” barátaink, a helyzet az és most jól ki is mondjuk, nehogy félreérthető legyen: megy a szarakodás. Persze ez is csak a szokásos. Mert ha baj van, akkor jönnek a nemzeti csúcsok, ahol a főurak megjelennek a drága öltönyökben, olyan karórákkal, amik többet érnek, mint egy emberélet Szabolcsban, és pofáznak teleszájjal - de tenni valamit, na az már büdös.

Sötét

Olyan ez, mint Mohácsnál jó néhány évszázada. A sok főarisztokrata addig veszekedett, hogy végül is ki állítsa meg a törököt, ki hozza a bandériumát és mégis miből - mert sajátból ugye mégsem - és addig torzsalkodtak és vitáztak, meg alkudoztak, amíg jött a török, aztán jóéccakát.

Most megint itt a vész, és vele együtt a torzsalkodás, meg a látványosan vergődő főhonatyák. Aztán az egész kormányfő-jelölést addig húzzák, míg megint a beköszönt az a kegyetlen éjszaka. Csak remélni tudjuk, hogy nem tart 150 évig. Persze ez ki a fenét érdekel? Ha még egy percig tovább lehet húzni a hatalomban maradást, a fontoskodást ebben az Országgyűlésnek nevezett komédiában, akkor az mindent megér, vért és verejtéket - főleg ha másé, azt mindenképp.

Fodros

Ha már mi bukunk, bukjon az ország is -gondolja a legfelelősebben gondolkodó legminibb párt legdemokratább vezére. Kitalálja, hogy legyen egy időpont, aminél aztán nincsen tovább, ahol aztán hős lovagként előkardja rántját és megálljt parancsol az elszabaduló találgatásoknak, és főként nem húzza tovább az ország idegeit.

Szavatartó Gábor ezek után szabadon szárnyaló madárként felröppen és egy könnyed szárnyacsapással kijelenti, mégis tárgyaljunk még egy kicsit, az a biztos. Majd félmosollyal tovaröppen. De vigyázat: nehogy lelője valaki csúzlival, mert most megint rajta múlik minden; rajta, akit gyakorlatilag már csak azok támogatnak, akik vakok, süketek és idegbetegek - bár lehet hogy közülük is csak a keményfejűbbek -, mert ez lehet kb. az az 1-2 százalék.

Flótások

Ez a három szerencsétlen flótás pedig, akit felelős szemráncolás közepette összekapart Fletó, a Nagy Trükkmester, ott pózol minden médiumban; már betéve tudjuk életrajzukat, a csapból is ők folynak – kitudja még meddig –, közben az ország meg zuhan a teljes káoszba.

Na, persze ott vannak a másik oldalon lebzselők is, akiknek torkán akadt saját magyar narancsuk. Csak néznek bambán és szájukban déligyümölcssel képtelenek bármi értelmeset is kinyögni, hogy mégis mit kéne és hogyan. Csak ezzel az előrehozottal jönnek, rég elhamvadt agyukkal csak arra nem jönnek rá; ez csupán módszer, nem megoldás. Pedig itt, most éppen az utóbbira lenne szükség, a módszer csupán másodlagos. Megoldások kellenének kéremszépen. Mert jön a török, már átlépte a határt is.