A banki hitelszűke feloldása érdekében tett jegybanki és kormányzati lépések nyomán - az általános várakozások szerint - enyhülhetnek valamelyest a vállalatok banki hitelhez jutásának nehézségei, bár ez a folyamat természetesen sok más tényezőtől is függ még. Mindez nem változtat ugyanakkor azon, hogy a bankok sokkal szigorúbb elvárásokat támasztanak potenciális partnereikkel szemben, ami várhatóan jó ideig jellemezni is fogja még a hitelezési gyakorlatukat. A forráshoz jutás feltételei közül egyértelműen kiemelkedik az az elvárás, hogy a bankok immár csakis nagyon jól megalapozott, komoly számításokkal és piackutatással alátámasztott, precíz és védhető üzleti terveket fogadnak el hivatkozásként. Azaz a tőkeköltség növekedése nemcsak számokban, hanem a tőkéhez jutási, tőkeszerzési folyamat szakmai feltételeinek szigorodásában is jelentkezik.

Kovács Domonkos szerint a felsorolt érvek mindegyike amellett szól, hogy a cégeknek hosszú távú stratégiáik védelmében, illetve a finanszírozásuk biztosítása végett a jelenlegi helyzetben el kell határozniuk néhány sürgős, és esetenként húsbavágó változtatást. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a folyamatosan változó piaci környezet miatt a vállalkozásoknak immár nem elég évente egyszer üzleti tervet készíteniük. A rugalmasság fenntartása érdekében a cégeknek célszerű áttérniük egyfajta gördülő tervezésre, vagyis érdemes akár negyedévente megvizsgálniuk az adott szektorra vonatkozó kilátásokat, hogy szükség esetén képesek legyenek még időben reagálni.

Ebben a tervezésben nyújthatnak segítséget a vállalkozásoknak a különböző, modern pénzügyi tervezési és értékelési modellek is. A szakértő véleménye szerint az olcsó tőke korszakának kedvelt eszközértékelési módszerei, mint például az ún. összehasonlító szorzószámos értékelés alkalmazhatósága a jelen és az elkövetkező időkben várhatóan valamelyest háttérbe szorul a befektetési és vállalatirányítási döntéshozatali gyakorlatban. Ezzel szemben a várható pénzforgalom kimutatására szolgáló cash-flow előrejelzés, illetve a tőkeköltséggel is számoló DCF (diszkontált cash-flow), vagy az EVA (economic value added – gazdasági többletérték) és a CFROI (cash flow return on investment – befektetésen realizált pénzhozam) modellek a döntéshozók szemében a meggyőzhetőség és megbízhatóság szempontjából relatíve felértékelődnek az egyéb eszközértékelési módszerekkel szemben. Ez utóbbiak ugyanis jobban képesek megragadni a hosszú távú értékbefolyásoló hatásokat, pénzügyi értelemben képesek feltárni azokat a területeket a vállalat működésében, ahol okosan végrehajtott változtatásokkal a cégek kiadáscsökkentést érhetnek el az esetleges – és a mostani környezetben jó eséllyel bekövetkező – árbevétel-csökkenés ellenpontozásaként.

Ugyanezen eszközök segíthetnek abban is, hogy a cégek felmérjék azt a mozgásteret, amely a finanszírozási helyzetük javításához a rendelkezésükre áll, illetve a megdrágult tőke korában jelzéseket is adnak arról, hol fordulhat elő, hogy nem térül meg a befektetett tőke költsége, és ezt a megtérülést milyen lépések révén lehetne javítani– tette hozzá a Deloitte szakértője.

A jelenlegi piaci környezetben befektetési döntéseiknél, tervezett beruházásaiknál értelemszerűen sok vállalkozás a halasztás mellett dönt. A modern üzleti tervezés, és az említett értékelési eszközök képesek azonban további támpontokkal is segíteni ezeket a döntéseket, adott esetben segíthetnek megmutatni azokat a hatékonyságnövelő, vagy költségcsökkentő beruházásokat, amelyeket az alapvetően pesszimista hangulat ellenére, a cég jövője érdekében mégiscsak érdemes most véghezvinnie a vállalkozásoknak - zárta gondolatait  Kovács Domonkos.