Magyarország a szerencsés kivételek közé tartozik, "nálunk ez a jelenség még nem tapasztalható, tíz év óta stagnál a méhcsaládok száma. Ez nagyjából 900 ezer családot jelent" – nyilatkozta Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke.

Negyedére csökkent az állomány

Az Egyesült Államokban húsz évvel ezelőtt nyolcmillió volt ez a szám, ma már mindössze két és fél millió méhcsalád él. Itt már arra is van példa, hogy komplett kaptárakat utaztatnak keresztül az államokon, hogy elvégezhessék a beporzást. Európában Franciaország van nehéz helyzetben, itt tapasztalták a legdrasztikusabb csökkenést, a méhcsaládok fele tűnt el nyomtalanul egy évtized alatt.

A jelenséget nem lehet egyetlen, behatárolható okra visszavezetni, mondja Bross. A méhek rendkívüli módon függenek a környezetüktől, és éppen ezért fokozottabban érzékenyek annak változásaira. Az angolul Colony Collapse Disordernek (fordítják kaptárelhagyásos betegségnek és kolónia összeomlásnak is) nevezett betegség, amellyel a méhek nyomtalan és tömeges eltűnését magyarázzák, megtévesztő lehet, mert nem egyetlen, eddig ismeretlen kórokozó áll a háttérben, hanem területenként más, speciális okok miatt pusztulnak. A CCD legérthetetlenebb mozzanata, hogy sem más méhek, sem "méztolvaj" kártevők nem veszik birtokba az elhagyott kaptárakat.

Senki sem tudja a valódi okokat

Az okok pedig százfélék. A pusztítást ráfogták már vegyszerektől kezdve, behurcolt kártevőkön, baktériumokon, gombás fertőzéseken keresztül, a távközlési adótornyok sugárzására, sőt, UFO- k által terjesztett vírusokra is. Legáltalánosabban elfogadott magyarázat a mezőgazdasági vegyszerek, rovarirtó, vagy éppen rovarvédő kemikáliák felhalmozódása, amely visszafordíthatatlanul megváltoztatja egy terület ökológiai felépítését. Magyarul a környezet gyorsabban változik, mint ahogy arra a méhek reagálni tudnának. Mindez azonban nem magyarázza azt a jelenséget, amikor nem hogy élő, de elpusztult egyedeket sem találnak a kaptárak körül.



Az is tény, hogy az import mezőgazdasági termékekkel olyan kártevőket hurcolnak be, amelyek ellen a helyi méhpopuláció nem tud védekezni, egyszerűen azért, mert az evolúció során nem így fejlődött. Bross súlyos problémának tartja továbbá a biodiverzitás csökkenését. Míg régen sok kis parcellán termeltek rengeteg eltérő növényt, most száz-ezer hektárnyi területeken termesztik ugyanazt. Ez az egyhangúság szintén károsan hat a méhekre, mert nem jutnak megfelelő minőségű és változatos virágporhoz. Ráadásul az így termesztett növények egyszerre virágzanak, így a virágzás elmúltával hiány keletkezik.

Nem tudjuk megállítani a katasztrófát?

A jelenség visszafordítására tett intézkedések egyelőre eredménytelenek, főleg mivel nem egyértelmű, hogy milyen problémával állunk szemben. Bross szerint most az a legfontosabb, hogy a zöld mozgalmak erősödését kihasználva erre a problémára is felhívják az emberek figyelmét.

Bár az emberi fogyasztás törzsét képező gabonafélék szélbeporzásúak, a méhek pusztulása beláthatatlan következményekkel járhat. Nem csak a mézre kell gondolni, gyümölcs-zöldség, olajnövény termesztés, virágok, fák; a mezőgazdasági termelés mintegy 40%-a függ a méhek tevékenységétől. Uniós adatok alapján a méhek munkája ötvenszeres értékű, a méztermelés közvetlen hasznához képest.

A méhek pusztulását azért nem érzékeljük, mert még vannak; sok más dologhoz hasonlóan csak akkor fogjuk észrevenni, ha már eltűnnek, mondja Bross. Ez azonban elkerülendő állapot, a méheket semmilyen eszközzel nem lehet helyettesíteni. A vadon élő darazsak, egyéb méhek, valamint a szél beporzó hatásfoka alacsony a háziméhekéhez képest, "szinte csak az ember által életben tartott méhcsaládok látják el ezt a feladatot." Bross elmondta, hogy ma már gyógyszeres kezeléssel kell védeni az kolóniákat a káros hatások ellen, enélkül mostanra a méhek valószínűleg kipusztultak volna.