Kaotikus weekend

Most hétvégén kaphattunk egy kis ízelítőt abból, hogy milyen, ha a politikusok sem tudják, mi a helyzet. Ugyanis hatalmassá nőtt a káosz, amelyben a legfőbb kérdés az volt: ki legyen az ország új vezére. Nem mondhatni, hogy a pártok túlzott tisztelettel viseltettek volna a poszt iránt: úgy dobálóztak a nevekkel - és ezáltal a fejekkel - mint egy sarki bűvész a teniszlabdákkal. Félóránként merült fel valaki: az se zavarta őket, hogy az illető már előzőleg jelezte hogy nem vállalja, vagy hogy meg sem kérdezték. Aztán, aki sikeresen kiemelkedett a pártbeli birkózásból, azt a másik párt küldte azonnal a földre - mivel ők mást akartak.

Ráadásul a kommunikáció az gyakorlatilag egyenlő volt a nullával, a különböző kiszivárogtatott információkat pedig rendre cáfolta meg egy másik szivárgás. A média megpróbálta nyomon követni az eseményeket, de akkora volt a káosz, hogy az újságírók és tévéstábok gellert kapott frizbiként röpködtek a fővárosban. Szerkesztőségünk jelen volt néhány szerencsétlen időben (értsd: ezen a hétvégén) tartott pártrendezvényen, ahol fejetlenség vagy anarchia uralkodott. Majdnem mint itt.

Ám az is lehet, hogy az egykori koalíciós pártok az ország egyre növekvő szerencsejáték-függőit akarták megnyerni maguknak a következő választásokra. Ugyanis a verseny annyira átláthatatlan és fordulatokkal teli volt, hogy ha egy fogadóiroda péntek este lehetővé teszi a tippelést, akkor szépet kaszált volna. De ilyet ugye nem illett volna tenni egy annyira fontos tisztséggel, mint a miniszterelnök.

Pártok a magyar tengerben

Az MSZP akkora erővel veri magát a földhöz, hogy az egész ország beleremeg. A pártban oly mértékű volt a káosz, hogy sokan a felbomlását vizionálták - ami lehet be is következik. Reggel Gyurcsány lemondott pártelnöki tisztéről, délelőtt cáfolták, délután lemondatták, este ismét lemondott. Az öt különböző érdekcsoport harcából végül Bajnai került ki győztesen - de a hétvégén esedékes pártelnöki választás mindezt könnyen megcáfolhatja. A nagy hiszti persze egy dologért megy: nehogy most legyen a választás, mert akkor a Fidesz megszerzi a kétharmadot, és akkor mindennek vége. Mivel a hajó süllyed, hatalmas a fejetlenség: Veres már lemondott, és ki tudja hányan követik még.

Az SZDSZ negatív kommunikációs bravúrját akarva se nagyon lehetne überelni - aminek sokak szerint a Kóka-Fodor hinta az oka. Addig ugye rendben van - nincs, de ez van - hogy egy, a közvélemény kutatások szerint 2 százalékos párt dönt a miniszterelnök sorsáról. Csakhogy először azt mondták, hogy pártembert nem támogatnak, aztán jött hogy MSZP-t nem. Majd „csakis három jelölt jöhet szóba”: Békés, Surányi (aki már elmondta hogy nem) és Bokros(!). Végül Demszky felemelte szavát a főváros lehetséges elvesztésének hírére, így lett 7:5 arányban Bajnai (aki bár nem MSZP, de kormánytag).



Az se semmi, ami az MDF hajón - népszerűségét tekintve tengeralattjárón - történt. Bokros, miután neve komolyabban felmerült, közölte hogy nem vállalja miniszterelnökséget, ráadásul az MDF több tagja nem jelent meg a rendezvényen (főleg azok, akik nem szimpatizáltak Bokrossal). A Fidesz szülinapján beismerte, hogy semmi másra nem képes, csak papagájként hajtogatni - most a „Gyurcsány a hibás” helyett - hogy előrehozott választások kellenek. Program? Az meg minek?! A Jobbik pedig úgy lemaradt, mint manapság a borravaló: körlevelükön fél órával az után jött a hír, hogy Surányi villája elé mennek tüntetni, miután Surányi bejelentette, hogy nem vállalja. De nem estek pánikba: aki vállalja, ahhoz mennek majd.

Még pizza sem jutott

Az, hogy ennyi ember kapálódzik - és határolódik el - kicsiny országunk miniszterelnöki posztjáért, az két dolgot jelenthet. Egyik, hogy az örök életre járó nem épp rossz fizetés, és az ország presztízse együtt annyira vonzó, hogy ekkora tömegeket képes megmozgatni megszerzésének dicsősége. A másik variáció pedig azt, hogy annyira nem kell senkinek ez a „tiszteletteljes poszt”, és akkora a kaki, hogy próbálnak szinte bárkit beledobni. A kijelentett „nem vállalom el”-ek sokasága, és Surányi indoklása is ezt sejteti. Ő ugyanis kijelentette, hogy csak akkor hajlandó vállalni, ha nem alázzák sárba az ellenzék oldaláról. Orbán csak sejtelmesen mosolygott.

Az elemzők szerint se életbiztosítás, erre a tíz hónapra miniszterjelöltnek lenni. A megszorítások miatt ugyanis garantáltan politikai öngyilkosság, ráadásul az se jelent külön élvezetet, ha egy Fidesz nevezetű pitbull tépi közben az ember seggét. De mindennél jobban jelzi a dolgot a meg nem kapott pizza esete. Bajnai Gordonnak ugyanis nem maradt pizza, mire odaért az SZDSZ tanácskozásra. El tudja valaki képzelni, hogy pont a főnöknek ne maradjon pizza, ha a főnök szava ér is valamit? Nem, valószínűleg Bajnait beültették a kormány elé, hogy vele szálljon hullámsírba a hajó. Mint mondják, valakinek ezt is meg kell csinálni...