Ukrajnát a gazdasági problémák súlyosbodása mellett a politikai felfordulás is emészti. Julia Timosenko, a szépségéről és informális befolyásáról híres miniszterelnök – úgy tűnik – immáron végérvényesen szembefordult a nyugatorientált elnökkel, Viktor Juscsenkoval. A Timosenko mögött álló parlament elsöprő többsége október 25-re írta ki az előrehozott elnökválasztást, ami ellen az elnök jog- és alkotmányellenességre hivatkozva tiltakozik.

2010. januárjában kellene az államfőt megválasztani – ami képlékeny talaj, s nem csak Ukrajna számára, de azok számára is, akik Ukrajnában partnert látnának. Eddig senki nem jelentkezett hivatalosan, hogy megméretné magát az elnöki pozícióért, az euractiv.com azonban felhoz pár lehetséges indulót.

Vigyázz, kész, indulj!

Indulásra esélyes azonban Viktor Janukovics, az oroszpárti Régiók Pártjának vezetője, Vlagyimir Jacenyuk, akit a Régiók Pártja – a karpatinfo.net szerint – új külügyminiszterként szeretne viszontlátni, illetve Vlagyimir Litvin a parlament (Legfelsőbb Tanács) elnöke.

Egyelőre azt lehet biztosan látni, hogy Ukrajna helyzete nem stabil sem az Európai Unió, sem Oroszország szempontjából. A jelenlegi elnök ugyanis egyértelműen nyugat-orientált, Oroszország pedig ennek a legkevésbé sem örül. Az Ukrajnán keresztül Európába eljutó gázvezetékek (illetve azok tartalmának) sorsa már most is bizonytalan. Az EU-nak pedig sikerült azt a hibát elkövetni, hogy az európai bizottsági egyik kiszivárgott tervezetében úgy akartak az Ukrajnában lévő gázvezeték-rendszert modernizálni, hogy abból Oroszországot kihagyták.

Julia Timosenkora ugyanakkor nem bízhat a nyugat, még akkor sem, ha őt is a nyugatorientált narancsos forradalom vitte hatalomba. Timosenko ugyanis túl okos stratéga ahhoz, hogy egy irányba köteleződjön el. A kormányfő látja, hogy a nyugati világ felé való fordulás nem minden esetben jár számára megfelelő következményekkel, ahogy Grúziát se tudta a nyugat megvédeni.

Mit sütsz kis szűcs?

Az, hogy mindenek után mi fog kisülni az uniós szomszédsági politikákkal kapcsolatban, egyelőre talány. Nem kizárt, hogy – továbbra is prioritásokat élvezve ugyan, de – át kell értékelnie Brüsszelnek az Ukrajnához való viszonyát. A nyugati erők népszerűtlensége, Julia Timosenko és az oroszbarát Janukovics népszerűsége pedig azt vetíti előre, hogy a továbbiakban még több kérdőjel fog felmerülni a nyugati kapcsolatokat tekintve.

Kérdéses, hogy egy újonnan felálló kormányzat mennyiben működne együtt az Európai Unió szomszédságpolitikájában fajsúlyos szervezett bűnözés elleni fellépésben, a jogállamiság, vagy éppen az emberi jogok kérdésében. Az uniós szomszédságpolitika alapja a közös értékek alapja, ami egy-egy politikai kurzussal változhat (értendő: bizonyos hangsúlyok máshova kerülhetnek át), ami nem csupán a közös értékeket/célokat, de az eddig kidolgozott cselekvési terveket is áthúzhatja. Az EU a 2004-es narancsos forradalom után a 2006-os „igazán tiszta és demokratikus” választásokat tartja fontos lépésnek az ország demokratizálását, valamint a szoros EU-Ukrajna kapcsolatokat illetően.

Jól felmért helyzet?

Az EU úgy fest, mintha nem mérte volna fel megfelelően a helyzetét, s nem lenne eléggé óvatos: a nagy ellentétekkel szabdalt politikai környezetben ha egyértelműen leteszik valamelyik fél mellé a voksot, akkor az egyúttal azt is jelenti, hogy a másik fél ellenében érdekeltek. Ez a lépés ugyanakkor már túlmutat a szimplán EU-Ukrajna viszonyrendszeren, hiszen az orosz befolyással való szembehelyezkedés egy indirekt oroszellenes állásfoglalás is egyben.

Eddig azonban egy valami biztos: még semmi nem dőlt el semerre, viszont Ukrajna sokat távolodna az Európai Uniótól a nyugatbarát erők vereséségvel. Ez nekünk, európaiaknak lenne a legrosszabb.