10:15

Szép, napsütéses idő köszöntötte a budapesti Kongresszusi Köszpontba érkező szocialista küldötteket.

A szocialista nagyágyúk egymás után érkeztek, sorrendben: Kiss Péter, Lendvai Ildikó majd Gyurcsány Ferenc. Szekeres Imrét nem lehetett látni. Lehet, hogy nincs is itt?

Bajnai Gordon is befutott, kimérten, kissé mosolygósan köszöntötte a szocialistákat és a sajtó képviselőit, de nem nyilatkozott.

Egyedül Kiss Pétert sikerült megszólaltatni, ő a következőket mondta: " Ma pártelnököt és miniszterelnököt is fogunk választani. Meglepetésre nem számítok."
Arra a krédésre, hogy meddig fog tartani a megválasztottak mandátuma, azt  felelte: "A következő választásokig." Arra a felvetésre, miszerint ezek lehetnek előre hozottak is, nem felelt.

Eseményekben gazdag két hét

Az előző (rendes) kongresszus óta mindössze két hét telt el, viszont talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a két hét az eddigi legnehezebb két hét volt a szocialista párt történetében.

Gyurcsány Ferenc mindkét posztról történő lemondásával olyan helyzetbe hozta az eddig mindig „fontolva haladó” szocialistákat, amely igazán nagy kihívást jelentett a számukra. Az MSZP működését jelzi, hogy végül mindkét feladatot megoldották, s most már csak a pontot kell feltenni az i-re.

Bajnai már a sokadik fórumtól kaphat bizalmat

Azután, hogy az MSZP elnöksége, választmánya és frakciója is bizalmáról biztosította a kormányfőjelöltet, Bajnai Gordont most az MSZP országos küldöttei is pajzsra emelhetik.
A miniszterelnök-jelölt kiválasztását példa nélküli alkudozása folyamat előzte meg. Két héttel ezelőtt a szocialisták és „nemzeti kormány” létrehozását szerették volna elérni, de hamar kiderült, hogy a jelenlegi politikai helyzetben ez hiú ábránd csupán. A Fidesz-KDNP kezdettől, az MDF pedig Bokros elutasításától fogva elzárkózott a tárgyalásoktól.

Így csupán a régi jó szövetséges, az SZDSZ maradt az egyedüli szóba jöhető partner. Az SZDSZ azonban nagyon kritikusan állt hozzá az MSZP által ajánlott jelöltekhez, s azokat – egy kivétellel – mind elutasította. A liberálisok egy pártoktól mentes, gazdasági-pénzügyi szakértőben gondolkoztak, így minden olyan személyt elutasítottak, aki nem felelt meg a magas mércéjüknek. Végül – nagy nehezen, minimális szavazattöbbséggel – kiálltak Bajnai mellett, de az ő támogatása még a mai napig sem maradéktalanul biztos az SZDSZ részéről (a szocialista kongresszus után tartják csak az utolsó megbeszélésüket, ahol eldől, hogy támogatják-e, illetve aláírják-e az erre vonatkozó politikai szándéknyilatkozatot).

Új elnök is lesz

A kétségkívül már-már kaotikussá váló miniszterelnök-jelölő procedúra „járulékos költsége” volt Gyurcsány Ferenc pártelnöki pozícióról való lemondása. Miután ezt megtette, rögtön felmerült két lehetséges jelölt neve, jelesül: Kiss Péter alelnök és
Szekeres Imre elnökhelyettes.

A két – a párton közel azonos támogatottságot élvező – vezető politikus csatája az MSZP történetének legizgalmasabb pártelnök-választását hozta volna. Közbeszólt azonban a párton belüli befolyását továbbra is megtartani akaró Gyurcsány Ferenc, aki helyettük inkább „konszenzusos jelöltet” ajánlott: Lendvai Ildikó frakcióvezető-asszonyt.

Lendvai kis hezitálás után végül igent mondott a felkérésre, s ezután a két jelölt (illetve a szintén szóba hozott Mesterházy Attila alelnök) egyszerre lépett vissza a megmérettetéstől.

Lesz még meglepetés?

Az elmúlt két hét fordulatokban gazdag eseményei után semmi sem zárható ki, de nagyon nagy meglepetést okozna, ha a kongresszus felrúgná az eddig „kiizadt” megállapodásokat. Bár többen – köztük például a Baranya megyei küldöttek vagy Székesfehérvár polgármestere – már hangot adtak nemtetszésüknek, ennek ellenére nem várható heves vita a kongresszuson. A szocialisták vélhetően összezárják soraikat és nagy többséggel megválasztják a jelölteket. Azonban senki sem gondolhatja azt, hogy ma hosszú időre szóló döntések születhetnek, hiszen a következő kormány legkésőbb 2010 tavaszáig marad hivatalban, s Lendvai Ildikó is vélhetően csak az Európai Parlamenti választások (valószínűsíthető kudarcáig) fogja vezetni a szocialistákat.
Vagy mégsem?