Ezért jó szocialistának lenni!
A rendkívüli MSZP-kongresszus teljesítette küldetését: minden vitás kérdést lezárt. Az MSZP-nek végre lesz pártelnöke és az országnak végre lesz miniszterelnöke.
2009. április 5. vasárnap 18:26 - Kesjár Norbert
Lendvai Gyurcsányt méltatta
A párt egyetlen elnökjelöltje, Lendvai Ildikó
Gyurcsány Ferencet méltatta a beszédében.
Tőle szokatlan módon lazán, tegeződve, felszabadult hangulatban beszélt „Feriről” és szólt – önkritikusan – a saját jövőbeli szerepéről is.
Beszédének lényege az volt, hogy csak feltételekkel és csak rövid időre vállalja el a pártelnöki tisztséget. Mindenképpen bízik a párt „erős embereinek” (Kiss Péternek és Szekeres Imrének) a támogatásában, számít rájuk a pártvezetésben is.
Határozott programot nem mondott, érződött végig, hogy nem igazán készült fel a feladatra és az is, hogy valóban hosszas rábeszélés után, illetve korlátozott felelősséggel fogadta el a felkérést.
Mindenki nyert
A kortesbeszédek után zárt ülésen hozta meg a kongresszus a döntést, amely – Gyurcsány Ferenc szavaival élve – „
meggyőző többséggel választotta meg” a jelölteket (92, illetve 90 százalékos többséggel).
Gyurcsány Ferenc élt „az utolsó szó jogával” és megtartotta a búcsúbeszédét. Ebben köszönetet mondott, amiért pártelnök és miniszterelnök lehetett és hangsúlyozta, hogy a jövőben is „itt marad”, azaz a Táncsics Alapítvány elnökeként segíti a pártot. Fontosnak tartotta hangsúlyozni továbbá azt is, hogy nem gondolkozik
új párt megalapításán.
Beszédének második része már inkább az ellenzéknek szólt. Az összefogás fontosságának és a „megvédjük Magyarországot” politikának a hangsúlyozása kétségkívül a Fidesznek (és a jobboldali szavazóknak is) szólt. (Ezek a szavak persze a baloldaliak számára hatalmas mozgósító erővel bírnak.)
A kongresszus végére mindenki győztesnek érezhette magát. Minden pozíció gazdára talált, de ami talán a párt jövője szempontjából fontosabb: a kongresszusi felszólalók próbáltak a már-már reményvesztett küldöttekbe "életet lehelni", ami a többszöri tapsviharból következően sikerült is. Mindvégig sugalltak ugyanis egyfajta „jó baloldalinak lenni, mert itt itthon vagyok” életérzést, melyet a kongresszus végén az Internacionálé eléneklésével koronáztak meg. Ez utóbbi mindenesetre egy érdekes fordulat, hiszen éppen Gyurcsány regnálása óta vették le az MSZP kongresszusok záróeseményei közül ezt a dallamot. Már csak az a kérdés, hogy ezek a hangok mennyiben jelzik és igazolják az MSZP-ben történt fordulatot.