Ha valaki a mellkasában, vagy deréktól fölfelé bárhol nagy fájdalmat, rosszullétet érez, amilyet korábban soha nem tapasztalt, és az 15 percnél tovább tart, rohammentőt hívjon azonnal és olyan szakintézetbe jusson be mielőbb, ahol éjjel-nappal minden fölszerelés és személyzet megtalálható ahhoz, hogy kizárja a heveny szívinfarktust, vagy ha annak bekövetkeztét észleli, azonnal kezelni is tudja.

A szívgyógyászok világszerte így tájékoztatják az embereket. Ezeknek a szabályoknak a betartása sokak életét mentheti meg. Azt igyekeznek mindenfelé elérni, hogy a mellkasi panasz megjelenésétől számítva minél rövidebb idő alatt, ha lehet, egy órán belül bekerüljön az infarktusra gyanús személy az őrzőszobába, ahol ilyenkor legtöbbször szívkatéteres vizsgálat történik.

A szakorvosok így biztonságosan kizárják a koszorúér szűkületet, elzáródást, de ha a föltételezett diagnózis megfelel a valóságnak, kitágítják a koszorúeret és szükség esetén fémhálóból álló csövecskét is beültetnek a kitágított érszakaszba, ami nyitva tartja a koszorúeret és biztosítja a zavartalan véráramlást.

George Dangas és munkacsoportja 3203 szívinfarktus miatt kezelt beteg adatait dolgozta fel, akik a szívroham kezdetétől 12 órán belül kerültek a kórházba. Az értágítás után valamennyi betegnek beültettek fémcsövet, szaknyelven sztentet. A kutatók azt nézték, volt-e különbség a sztent átjárhatósága szempontjából attól függően, milyen gyógyszeres előkezelés történt.

Kiderült, hogy azok a betegek, akik már az első ellátás során, akár a mentőkocsiban véralvadásgátló heparin injekciót kaptak, ritkábban kerültek vissza a kórházba a fémcsövecske elzáródása miatt, mint azok, akiknél ilyen előkezelés nem történt.

Hasonló előnnyel járt, ha a másik gyógyszert, a Plavix tablettát, amit ilyen beavatkozások után mindenütt kötelező szedni, szintén már a kórházba szállítás idején bevette a beteg. Fontos fölismerés: a sztent bealvadása főleg akkor következett be, ha a dohányosok az infarktus után is folytatták a cigarettázást.