Miért vakarózunk, ha viszket?
Ha megvakarjuk a viszkető bőrfelületet, ezzel mintegy kikapcsoljuk 30-40 másodpercre a kellemetlen érzésről az agyunkat értesítő idegpályákat - állítják amerikai kutatók.
2009. április 8. szerda 06:08 - HírExtra
Félszáznál több olyan betegség ismert, amely nehezen csillapítható bőrviszketéssel jár. Így az AIDS-ben és a Hodgkin-kórban (a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedésében) szenvedőknél a bőrviszketés nem egykönnyen csillapítható úgynevezett antihisztaminszerekkel és szteroidkészítményekkel.
A kutatók már korábban kimutatták, hogy amennyiben viszketést keltő szerek érintkeznek a bőrrel, a gerincvelőben az úgynevezett spinothalamicus pálya (idegrostköteg) aktiválódik. Ez a pályarendszer közvetíti a hő-, fájdalom és bőrfelületi tapintási impulzusokat a köztiagyban lévő szürke magkomplexushoz, a thalamushoz.
A kutatást irányító Glenn Giesler szerint a viszketés a fájdalom egyik formája, s mindmáig nem volt világos, hogy a vakarózás miként csillapítja ezt a kellemetlen érzetet. "Azt akartuk kideríteni, hogy miként működik a vakarózás" - magyarázta Glenn Giesler, aki csoportjával majmokon végzett kísérleteket.
A kutatók apró elektródákat erősítettek azon idegekre, amelyek a bőrviszketés impulzusait továbbították az agyba. Ezután a majmoknak olyan szert fecskendeztek a bőrűk alá, amely viszketést váltott ki. Amikor az állatok elkezdték vakarni az érintett bőrfelületet, a "viszketésimpulzusok" mintegy "varázslatra" eltűntek.
A vakarózás által megszűnt a gerincvelő idegsejtjeinek stimulálása, amelyek 20-30-40 másodpercig nem küldtek impulzusokat az agyba. Ennyi időre szabadítja meg a vakarózás az embert a viszketéstől. "Ez azt jelenti, hogy a gerincvelő ezen neuronjait mintegy lekapcsoljuk a vakarózással" - magyarázta Glenn Giesler.
A kutató szerint a következő feladat kideríteni, hogy miként működik ez a rendszer, s milyen idegi ingerületátvivők, azaz neurotranszmitterek vesznek részt a folyamatban. "Hogyan lehet aktiválni ezt a rendszert vakarózás nélkül?" - teszi fel a kérdést Glenn Giesler, aki szerint e mechanizmus megértése révén ki lehetne dolgozni a terápiát olyan esetekre, amikor az antihisztamin-készítmények nem csökkentik a viszketést.
A Minnesotai Egyetem kutatói vizsgálataikról a Nature Neuroscience legújabb számában számoltak be.
Forrás: MTI