Kicsit sem békés előszelek

Az Ázsia és Európa határán fekvő poszt-szovjet ország minden konfliktusa visszavezethető a területén fekvő etnikumok ellentéteihez - már ha kicsit sarkítva akarunk fogalmazni. A grúz egy ősi, büszke nép, történelme több mint kétezer évre nyúlik vissza, ám mégis csak a lakosság 71 százaléka kerül ki közülüik (igaz, él még 400. 000 grúz szerte a szomszédok közt). A lakosság többi részét a főként orosz-szövetséges népek alkotják - örmény (9,0%), orosz (7,4%), azeri (5,1%), oszét (3,2%), görö (1,9%), abház (1,7%) - leginkább Abháziában és Dél-Oszétiában tömörülve.

Mikor az ország 1991-ben elnyerte függetlenségét, már akkor hatalmas etnikai villongás feszült a két szakadár terület, és a grúzok közt: a grúzok a Szovjetunió megújításáról kiírt népszavazást bojkottálták, míg a kisebbségek a függetlenedésről kiírtat (a saját ügyükre viszont az érintett etnikum majd minden tagja elment voksolni, tehát hatalmas volt az egymással szembeni összefogás). A függetlenséget nem követte a demokratikus politikai kultúra (ahogy az ma sem dívik az országban), így két gyorsan megdőlt rezsim után Eduard Sevardnadze korábbi szovjet külügyminiszter lett az elnök, aki bevezette az 1921-es alkotmányt, ezzel gyakorlatilag megfosztva a két területet autonómiájától.

Számos konfliktus robbant ki a terület birtoklásáért - hol grúzok szállták meg őket, hol orosz segítséggel űzték ki onnan a grúzokat. Végül 2003-ban, Soros György és George W. Bush támogatásával kitört a vértelen rózsás forradalom, és a nacionalista ellenzék került hatalomra, Mihail Szaakasvili, a „szabadság jelzőfénye” elnökségével. Csakhogy a nemzetiségi konfliktusok ekkor is folytatódtak a két területen - ezért keveredett bele Grúza a második csecsen háborúba is. Végül az egész elvezetett a 2008-as orosz-grúz villámháborúhoz, amit azóta is nyög az elnök.

Vigyázz, kész, tüntess!

A tüntetések nem ismeretlenek Grúziában - ahogy a „megoldásukra” használt módszerek sem, amikhez képest a 2006-os Budapesti „rendőrattack” egy enyhe dorgálásnak számít. A legutóbbi, Szaakasvili elleni demonstrációt 2007 novemberében például gumilövedékek gyakori használatával oszlatták föl, a gyülekezésre használt tereken pedig látni sem lehetett a könnygáztól.

A mostani nem épp kis tömeget megmozgató demonstráció több szempontból meghatározó lehet. Egyrészt ha megnézzük az Európában sorba bebukó kormányokat (Csehország, Magyarország) és az erőszakosabb demonstrációkat (Moldova, Lettország), akkor ez akár egy új, forrongó hullám előszele is lehet. Másrészt a tüntetés időpontja szándékosan egybeesik az 1989-es Grúz függetlenségi tüntetések véres orosz leverésének huszadik évfordulójával, így az erőszak használata szimbolikusan a Szovjet időket idézné. A esemény nagyságát növeli az is, hogy március 13-án tüntetési főpróbát tartottak mintegy hétezer fővel, ahol Grúzia egyik legnépszerűbb énekese, Georgi Gacsecsiladze előadta tiltakozó dalait - amire csak a 2003-as rózsás forradalom idején volt példa.

Százezrek az utcán

A tüntetés létszámát 150.000 főre jósolják - amihez csatlakozik majd több ezer rohampáncélos rendőr, készenléti tűzoltók és mentők, no meg szokásos bámészkodók és bajkeverők is. Az ellenzék azért szervezte a tüntetést, hogy Szaakasvilit eltávolítsák a hatalomból, ahol 2008-as megválasztása okán 2013-ig lenne. Az ellenzék szerint ugyanis ő az oka a katasztrofális kimenetelű, 2008-as villámháborúnak, ő akadályozza a rózsás forradalom idején meghirdetett reformokat, és még a gazdasági válságot sem tudta normálisan kezelni - amelynek hatása az országban „mélyebb lesz, mint látszik”, legalábbis az IMF szerint.

Annyi igaz, hogy a grúzok belefáradtak az állandóan civakodó politikába, és sokkal szívesebben látnának valamiféle egységet. Ám Szaakasvili azon többségre támaszkodik, akik szerint az oroszok hibája a villámháború, így nem biztos hogy a hatalmas tömeg az ország többségét képviseli. De az is igaz, hogy még támogatói közül is sokan szemtelen, lobbanékony politikusnak tartják az elnököt, és nem egy háborús lépését megkérdőjelezik. Egy szakértő viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az ellenzék koránt sem egységes, és sem támogatottsága, sem programja nem áll biztos lábakon.

Annyi biztos, hogy nemzetközi viszonylatban nagyon fontos lesz a tüntetés, és az ellene való fellépés - hisz Barack Obama korántsem annyira elnéző az elnökkel szemben, mint elődje. A dolgot csak nehezebbé teszi, hogy a demonstrációba állítólag radikális, fegyvereket vásárló csoportok is belekeveredtek, akiket letartóztattak - mások szerint ők csupán ellenzéki aktivisták. Az elnöknek meg kell mutatnia mind erejét, mind kegyelmét, amit együtt a környéken korántsem szoktak sikeresen teljesíteni. Minden esetre az már nem egy túl biztató jel, hogy Szaakasvili kijelentette: az egész egy bemocskoló kampány része, és Oroszország keze van a dologban.

Jelenleg több tízezren gyülekeznek a Parlament, és a grúz közszolgálati televízió előtt, ahol Szaakasvili-ellenes jelszavakat skandálnak.