Modern rablók édenkertje

Mint azt már az események kezdetekor megírtuk, a kalózkodás egyre jobban terjed a szomáliai vizeken, aminek a legfőbb oka az ország apró részekre darabolódott helyzete, s ekképp az egység és kontroll teljes hiánya. Több ország - eddig jobbára példátlan nemzetközi katonai összefogásról téve tanúbizonyságot - hatalmas hadihajókat küldött a térségre, amik természetesen hatalmas kiadásokkal járnak (és érthető módon a biztosítási árak is az egekbe szöktek), azonban jelentős eredménnyel nem.

Ugyanis a gigantikus hadihajók semmit sem érnek a gyors reagálású kalózokkal szemben, hacsak nincsenek a támadás idején nagyon közel. A kalózkodás területe viszont egyre terjed (már a Seychelle-szigetek környékén is támadtak) így nem lehet egy Európánál nagyobb területet sűrűn lefedni hadihajókkal. A nemzetközi tengeri jog pedig nem csak lehetetlenné teszi a megoldást jelentő kis létszámú zsoldoscsapatok bevetését, de az elfogott kalózoknak is védelmet nyújt.



Megoldást jelenthet a hajó szögesdróttal való körbevevése (már kétszer akadályozott meg ez a módszer kalóztámadást) valamint a legbátrabb, ám a törvényekre kissé fittyet hányó francia módszer: az előtt kilőni a kalózokat, hogy elérnék partokat. Csakhogy ez a taktika három napja megkérdőjeleződött, ugyanis az akkori mentőakcióban az egyik túsz is belehalt, amikor francia kommandósok megtámadtak part felé tartó elrabolt francia jachtot (egyébként a túszok váltságdíj folytán szinte mindig élve kerülnek haza).

A kalózok - és a biztosítók - vagyona persze egyre nő: jelenleg 16 elrabolt hajót tartanak a birtokukban, 276 tússzal. Köztük van a török Karagol nevezetű tanker, ami 4.500 tonnányi vegyi anyagot szállított, és 14 fős legénységével még novemberben rabolták el. Az árufogalom is gond nélkül megy: pár napja elengedtek egy dán teherhajót, majd másnap ”hoztak helyette„ egy olasz uszályt, főként olasz legénységgel. Csakhogy most sok minden meg fog változni.

Az esemény, amely elmérgesítette a helyzetet

Még szerdán négy kalóz megpróbálta elfoglalni egy amerikai zászló alatt közlekedő dán konténerhajót, csakhogy a fegyvertelen, 20 fős amerikai legénység elkapta az egyik kalózt - azok meg a kapitányt - és egyezkedni kezdtek. Végül túszcserében állapodtak meg, csakhogy a kalózok társuk visszakapása után gyorsan elhúztak az egyik mentőcsónakkal, kapitányostul (az amerikai média megpróbálta úgy beállítani a kapitányt, mint aki önként tart a kalózokkal, hogy a legénységét megmentse, de ennek hitelessége igen csekély). Minden esetre az amerikai Bainbridge romboló és más szövetség hadihajók üldözőbe vették a csónakot, akik közölték, hogy nem félnek a hatalmas monstrumoktól.



A benzin mentőcsónakból való kifogyása, FBI tárgyalók bevonása és egy sikertelen szökési kísérlet (a kapitány részéről) után az eset vasárnap délután oldódott meg. Miután az egyik kalóz felment tárgyalni a Bainbridge-re, mesterlövészek leszedték a három ott maradt kalózt - a negyedik meg tehetetlenségében megadta magát. A kapitány kiszabadult, az események viszont drasztikus fordulatot vettek.

Változások a kalózkodásban

Az amerikai félről egyrészt annyi a változás, hogy ezzel az akcióval bemutatták: tudnak cselekedni, ha kell - másrészről meg Barack Obama haderőreformja többek közt a kalózok elleni fellépést is eredményesebbé teszi. Szomália részről azonban kissé nagyobb, és drasztikus változások következtek. A kalózok kijelentették, hogy mostantól minden ország túszaival úgy fognak bánni, ahogy az adott ország a kalózokkal, tehát a francia és amerikai túszokat lelőnék - bár az értük kapott váltságdíj lehet gyorsan feledteti velük ezt az elhamarkodott kijelentést. Más kalózközlemény szerint, csak akkor lőnék le a túszokat, ha megtámadják őket - ami már egy reálisabb opció.

Azonban ennél is nagyobb jelentősségű az a kijelentés, amit a Szomália nagy részét uraló Al-Shabaab és a velük harcban álló Hizbul Islam is tett. Ők - bár eddig elítélték a kalóztevékenységet, mivel pénzhajhásznak tekintették tevékenységüket - most a szomáliai partok védelmezőjének és szent harcosoknak nevezték őket, majd támogatásukat fejezték ki (valamint az egészbe belerángatták Kenya megvádolását is). Ez a lépés valószínűleg azért történt, mivel hétfőn, az amerikai mesterlövészek munkája miatt a kalózok az amerikai csapatokat nevezték „első számú ellenségeknek”, a két milícia pedig mindig is minden nem szomáliait el akart űzni az országból.

Ha a kalózok ilyenfajta segítséget is kapnak, akkor könnyen háború alakulhat ki a szomáliai partoknál, ami csak tovább fogja darabolni a 18 éve polgárháborúban álló országot - és amit a szövetséges haderő jogilag semmiképpen nem nyerhet meg.