„Révész, takarodj!” – szólt a nézők kiáltása a szombati, Kaposvár elleni meccsen Nyíregyházán.

Bizony, úgy hírlik, a Nyíregyházi Spartacus futballcsapata nagy bajban van.

A kicsiny országunk sokat megélt klubjainak háza tájáról érkező hírek pedig nem szoktak igaztalannak bizonyulni. A kérdés csak az, hogy hol áll meg a felvonó a nyíregyházi foci állandó fel-le liftezése után: megragad-e végre a Spari a hagyományainak és történelmének megfelelő első osztályban, vagy ismét alámerül a klub a magyar foci minden szegmensét elborító fertőjébe.

Megbuktatták, vagy csak elbénázta?

„Révész, takarodj!” – a nyíregyházi publikum ugyanis kifejezte nemtetszését a csapat tavaszi teljesítményére utalva. Mindennapos esetnek tűnik, mégsem az.

Az is hírlik ugyanis, hogy Révész Attilának, a Szpari klubmenedzserének azért kellett távoznia, mert a játékosok nem szerették volna, ha továbbra is ő marad a szebb napokat is megélt csapat élén. Megbuktatták volna az edzőt a nyírségi focisták?

Csakhogy Révész nem ám csak egyszerűen a megbukott vagy éppen buktatott (tessék választani…) edző volt, hanem az egyik tulajdonos is egy személyben – a fiatal, mindössze 37 éves tréner-menedzser-tulajdonos öt százaléknyi tulajdonrésszel rendelkezik a klubban.

Hallani azt is, hogy Révész Attila szakmai hozzáértését bizony megkérdőjelezik a nyírségben, sőt egyenesen azt is a fejéhez vágták már egyszer-kétszer a szakembernek, hogy egyszerűen nem ért a focihoz, ami minden bizonnyal erős túlzás.

Erre mit nyilatkozik a sportnapilapban?

„A rákospalotai mérkőzésen a csapattól látott hozzáállás erősen elgondolkodtatott, hogy egészséges-e az akkori felállás, ám a főtulajdonossal, Sziky Gyulával abban maradtunk, ne változtassunk, hátha a Kaposvár ellen javítani tudunk.”

Abban maradtak.

Képzeljük el mondjuk sir Alex Fergusont, amint felhívja a multimilliomos Glazer-családot szombat délelőtt, hogy egyeztessen velük arról, milyen összetételű tizenegy fusson ki délután az Old Trefford gyepére…

Bukni is tudni kell

Persze Nyíregyháza nem Manchester. Magyarország meg nem Anglia. Révész pedig még csak véletlenül sem hasonlítható Fergusonhoz.

Hanem ahol egy edzőnek még a tulajdonos haragjától sem kell félnie, mert elvileg megkapta saját magától a tejhatalmat, ott bizony érdekes történés a bukás. Az egyszeri, józan paraszti ésszel gondolkodó, a magyar futball borzalmaira már immunis ember ugyanis mi másra gondoljon hát ebben a helyzetben, mint hogy csak és kizárólag a játékosok tehetnek az edző bukásáért.

Eddig még egyszerű is a történet, a fő kérdés az, hogy a játékosok tudatosan, vagy csak „így alakult”-módon sodorták a vég felé Révészt. Aki azt találta nemrég nyilatkozni, hogy ő bizony néha úgy érezte a vége felé, hogy saját játékosai is ellene játszanak. Persze ha az ember le-lekap harminc százalékokat játékosai fizetéséből ne csodálkozzon azon, hogy nem ő lesz mindenki kedvence.

Edzőként megbukott. Tulajdonosként is meg fog?

Révész távozásával a játékosoknak maradt a levonás, s a büntetőedzés még Húsvét hétfőn is. Pedig nem is oly rég még a hetedik helyen állt a csapat a Soproni Liga tabelláján. Most a tizenharmadikok. Igaz, a kieséstől aligha kell tartaniuk.

„Révész, takarodj!” – visszhangzik talán még most is a szakember fülében a szurkolók reakciója.

Vajon Révész Attila kockáztat, és benn hagyja a pénzét a klubban, vagy inkább veszi kalapját (pénzét) és lelép Nyíregyházáról? Na ez az, amit talán még ő maga sem tud.

Hiszen ki tudja még, hogy üzletileg mit hoz a jövő a szakmailag a teljes jövőképét elveszítő klub háza táján...