Alezzandro Vezzosi, a Museo Ideale igazgatója kutatásairól Leonardo portréi című új könyvében számol be. A múzeum egyébként a toszkánai Vinciben, Leonardo da Vinci szülővárosában látható, ahol a reneszánsz művész 1452-ben látta meg a napvilágot - olvasható a Discovery News hírei között (http://discovery.com)

Az ominózus portré egy szeretetreméltó szakállas idős urat ábrázol vörös kalapban. A figura egyike az alakoknak, "akik" a katedrális jobb falának színes üvegablakain megelevenedő bibliai történet, Lázár feltámasztásában láthatók.

A szépséges üvegablakok a korabeli neves francia üvegablakfestő, Guillaume de Pierre di Marcillat (1475-1529) keze munkáját dicséri.

"A portré káprázatos intenzitásával tűnik ki" - mutatott rá Alezzandro Vezzosi, aki szerint az ólomüveg-ábrázolás 1520 körül készülhetett, vagyis egy évvel azután, hogy Leonardo a franciaországi Amboise-ban elhunyt.

Vezzosi szerint feltételezését alátámasztja az a tény, hogy a jelenetben felsejlik Az utolsó vacsora egyik alakja.

"A szakállas aggastyán melletti alak erősen emlékeztet Máté arcélére Leonardo mesterművéből" - mondta.

Guillaume de Pierre di Marcillat Itáliában Donato Bramante építésszel és Raffaellóval együtt dolgozott. Legismertebb tanítványa Giorgio Vasari festő, építész és művészettörténész volt.

"Meggyőződésem szerint Leonardóval is találkozott, míg Arezzo és Róma között +ingázott+" - tette hozzá Vezzosi.

Senki sem tudja, hogy valójában hogyan is nézett ki Leonardo da Vinci, ugyanis nincs egyetlen hiteles portréja sem. Alezzandro Vezzosi szerint Leonardo esetében ötféle portrétípus ismert, ám ezeknek vannak hasonló elemei, például a szakáll.

"Leonardót tanulmányozva mindent hipotézisként kel felfogni" - írta a könyv előszavában Carlo Pedretti, a Kaliforniai Egyetem Leonardo Kutatóközpontjának igazgatója.

Az egyetlen hiteles ábrázolás egy önarckép, pontosabban vázlat, egy rejtélyes kalapos alak sziluettje, amelyet a művész 40 éves korában vetett papírra.

A történeti források, beleértve Giorgio Vasarit Leonardót rendkívüli szépségű férfiként írják le, ám az évek múlása nyomot hagyott a valamikor jóképű firenzei géniusz arcán.

Különböző források szerint hatvanévesen Leonardo da Vinci lényegesen idősebbnek tűnt koránál, s több portrén a balkezes művész jobb keze élettelenül lóg, ami arra utal, hogy élete utolsó éveiben a reneszánsz nagy mesterét szélütés élte.

"Guillaume de Pierre di Marcillat üvegfestő által készített arckép a kalapos, szakállas idős urat ábrázoló portrék kategóriájába tartozik" - vélekedett Alezzandro Vezossi.