Huszonöt év nagy idő, főleg egy iskola élén eltöltve. Valami hasonlóra gondolt, amikor annak idején még az előző rendszerben belevágott a tanoda alapításába?

Csak remélni mertem… (nevet) Évszámokban soha nem gondolkodtam, sőt még a tíznek is örültem volna.

Ezzel szemben már negyed évszázada dübörög a GNM Színitanoda, s a huszonöt évvel ezelőtti irányvonalak sem változtak sokat…

A célom az volt annak idején, hogy egy újfajta közösséget hozzak létre, egy olyan helyet, ahol egyenrangú partnerek a diákok a művésztanárokkal. Egy kis szigetet, ahol a tanulmányi ügyek mellett a magánéleti dolgokat is meg lehet beszélni.



Sokan mondják, hogy a GNM a magyar színésztársadalom kis bennfentes családja.

Igen, például a nem is oly’ régen megtartott születésnapi összejövetelre is eljöttek vagy százan. A régi diákok fantasztikus dolgokat mondtak és írtak nekem, például hogy mennyire meghatározó időszak is volt az életükben az itt töltött évek.

Az Ön nevét viseli az iskola…

Igen, GNM, de csak azért, mert annak idején nem tudtam jobbat kitalálni. Ezt legalább nem lophatják el… De igen, valóban: ez az egész én vagyok.

…szóval létezhet a Gór Nagy Mária Színitanoda Gór Nagy Mária nélkül?

Ameddig bírom, és a körülmények engedik szeretném tovább csinálni. Hogy létezhet-e nélkülem az iskola? Erről inkább a gyerekeket kellene megkérdezni…

Néhány kemény kritikus ugyanis már évtizedek óta hangoztatja konokul, hogy lehetne minőségibb is a GNM-ben folyó képzés.

Ők elfelejtik, hogy nálunk nemcsak színészképzés folyik. Producerektől kezdve színházi rendezőkig, sőt gyógypedagógusokig nagyon sokféle képzést biztosítunk, ennek csak egy szelete a színész mesterségre való tanítás. Azt mondanám, hogy a GNM-ben emberképzés folyik, felkészítés arra a dzsungelharcra, ami bizony ezeken a pályákon – főleg a színészetnél – szükséges ahhoz, hogy életben maradjon az ember.

Vagy például mit tegyünk azzal a fiatallal, aki szinte az anyatejjel szívta magába a színészet iránti elkötelezettséget, aki erre a pályára született? Lehet belőle sikeres jogász vagy üzletember, de ha nem adjuk meg neki a lehetőséget, lehet, hogy boldogtalan lesz, ha kimarad az életéből.

A színészképzésre tehát mindig szükség van. A tanodának azonban voltak nehéz pillanatai is az évtizedek során.

A kezdet például pokoli nehéz volt. Akkor még egy egészen más rendszerben éltünk, az egész iskolaalapítást egy kapitalista burzsoá elhajlásnak nézték, iszonyatosan nehezen tudtam csak kiharcolni a hozzá szükséges engedélyeket. Hullámvölgyek pedig mindig is voltak a tanoda életében, s ha jól sejtem még lesznek is. De én azt mondom: jó is, hogy vannak, nem is lenne jó, ha egyenes lenne…

Manapság is tesznek róla néhányan, hogy ne legyen túlságosan könnyű. Ma is támadják Önt és a tanodát, de mintha már nem venné annyira a szívére ezeket.

Persze, annak idején nagyon rosszul viseltem ezeket, de mára már immunis lettem ezekre a támadásokra. Hozzá sem szólok azokhoz a kritikákhoz, melyek személyesen engem, vagy az intézményt támadják, sokszor oktalanul.

Mások viszont amondók, hogy szükség lenne még az Önéhez hasonló oktatási intézményekre kis hazánkban.

Miért is ne? Ha valaki szívvel-lélekkel képes csinálni, akkor nyugodt szívvel vágjon bele! Egyet azonban megsúgok: ez az egész egy valamire alkalmatlan, ez pedig a pénzszerzés. Pláne ilyen szabályosan, mint ahogy mi csináljuk…

Na igen. Erre mondják, hogy ezt egy életen át kell játszani…