Miért lövik egymást 25 éve?

Bár a polgárháború „csak” 25 éve tart, maga konfliktus etnikai jellegű és sokkal régebbre nyúlik vissza. A Srí Lanka népességének többségét (74%) alkotó szingalézek azóta nem szeretik a jelenleg kisebbségben lévő tamilokat (17%), amióta a 11. században szigetre érkeztek, és őket délre szorították. Bár az egykor Ceylonként ismert ország 1948-as függetlenné válása után a Tamilok kikiáltották saját országukat (amely a sziget északi, és északkeleti részét foglalta magában, és ott többségbe is vannak), de ezt senki nem ismerte el - annak ellenére, hogy mindennel rendelkeztek, amivel egy önálló államnak rendelkeznie kell.

A terület szabadságáért majd félszáz milicista csoport harcolt, ezek közül a legbefolyásosabb és leghíresebb a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) - amely némi belharc után emelkedett ki társai közül. Az Egyesült Államok által terroristának bélyegzett csoport 1983 óta három komplett háborút vívott a Srí Lanka-i kormány, és a küldött indiai békefenntartók ellen, de több terrorakciót is végrehajtott. Ilyen volt az a két merénylet, amelyben 1991 megölték Rajiv Gandhit, India miniszterelnökét, majd két évvel később Ranasinghe Premadasát, Srí Lanka elnökét.

Tigrisvadászat

2005-ben a tigris-ellenes Mahinda Rajapaksát választották elnöknek a szigeten, ami további háborút helyezett kilátásba (a korábbi tűzszünetet a tigrisek szokás szerint felrúgták). Mahinda azonban sokkal drasztikusabban, és ekképp eredményesebben lépett fel a tigrisek ellen mint elődei, s így visszafoglalta a lázadók által elfoglalt területüket, majd a terroristák területeit, végül pedig a csoport fővárosát is. A lázadók azonban nem adták fel, utolsó erődjükben, egy 17 kilométeres, part menti zónában tartják magukat.

A zónában tűzszünet van érvényben, aminek oka az ott tartózkodó több tízezer civil. Azonban ma reggel lejárt a gondolkodási idő, amit kormány adott a tigriseknek (vagy megadják magukat vagy meghalnak), a katonaság körbevette a területet. A civilek áradata hétfő óta áramlik ki a területről: Udaya Nanayakkara dandártábornok hajnali jelentése szerint eddig 39,081 civil távozott, de folyamatosan, végeláthatatlan sorban érkeznek.

Azonban megadásnak jele sincs, és azt sem tudni, hogy a katonaság mit fog csinálni. Hisz robotrepülők szerint most is több tízezer ember van a lázadók előtt, több méter vastagságú élő falat képezve. A tigrisek felszámolásával véget vetnének a negyed évszázados polgárháborúnak, azonban mind a nemzetközi szervezetek árgus tekintete, mind egy későbbi polgárháborút elkerülendő módon mindezt úgy kellene csinálniuk, hogy minimalizálják a civil áldozatok számát - amely úgy tűnik, jelen állás szerint lehetetlen.

A háború után

Bárhogy is, a Tigrisek kérdésnek napokon vagy órákon belül vége lesz, ahogy a Londonban és Párizsban kitört, Srí Lankáról elűzött tamilok által szervezett tüntetéseknek is. Igaz, lesz még egy kis tisztogatás az országban, de Mahinda - akinek újraválasztása nem kétséges, ha jelentősebb civil áldozatok nélkül megoldja a mostani helyzetet - nekikezdhet országa gazdasági rendberakásának.

Ugyanis a helyi valuta mélyponton van, a legfőbb exportcikkeket jelentő tea és ruházati cikkek ára pedig csökken, így Ázsia egyik legsikeresebb minigazdasága nagy bajban van. Bár recesszióról esetében nem beszélhetünk, de a tervezett 6 százalékos növekedés helyett 2.5 százalék lesz csak, így 1.9 milliárdos IMF hitelt készül felvenni - amelynek felét a helyi rúpia rendberakására szán (a hitelt legkorábban fél év múlva kezdhetik folyósítani).

Természetesen hiába oldódik meg a gazdasági probléma, a lázadók felszámolása, attól még a lázadás oka, vagyis az etnikai kérdés még nem fog megoldódni. Ha a konfliktust 900 év alatt nem sikerült elsimítani, akkor ne várjuk, hogy pár év alatt bárkinek is sikerül- legyen az a bárki akár maga az ENSZ.