Hová tűnt Nacsa Olivér? – teszik fel mostanában a kérdést az egyszeri magyar tévénézők. Tényleg, mintha eltűnt volna manapság, a Korda-féle pókerműsorból is kilépett. A HírExtra azonban megtalálta a még mindig hihetetlenül fiatal humoristát, aki többek között elmondta: nagy tervekkel fog visszatérni idővel, most azonban a pihenés időszakát éli. Emellett pedig szót ejtett szakmája legújabb generációjáról, a humoristák pályakezdési nehézségeiről és arról is, hogy milyen lenne az élete, ha nem létezne a kereskedelmi tévézés Magyarországon.

Az utóbbi időben mintha kevesebbet hallottunk volna Nacsa Olivérről. Mi ennek az oka?

Jelen pillanatban egyszerűen nincs mondanivalónk, ez most egy feltöltődős időszak. Nincs ebben semmi különös, maga az élet is így működik. Négy éven keresztül csináltunk két nagyon sikeres műsort, tavaly például a Médiacápa az év műsora lett, és előtte a Banánhéjjal is begyűjtöttünk néhány díjat. Ez most a pihenés időszaka, de hamarosan lesznek olyan műsorötleteink, melyeket megvalósíthatunk.

Vannak esetleg már konkrét tervei is?

Dolgozunk egy új őszi műsoron, akkor megint jövünk majd. Meggyőződésem, hogy nekünk nem kell mindenáron, mindennel szerepelni – ilyenformán szeretnék kicsit eltávolodni a celebszereptől. Ha választanom kellene, hogy celebnek vagy előadóművésznek tartom magam, inkább ez utóbbit választanám.

De a TV2 még mindig nyitott a Bagi-Nacsa-féle humorra, vagy már elfáradtak ezek a műsorok?

Persze, a csatorna nyitott, mindössze arról van szó, hogy a TV2-nek jelenleg nincsenek ilyen jellegű szórakoztató műsorai.

A Korda György-féle celebpókeres produkció például Önnel indult, de kiszállt belőle…

Az nekem egy kirándulás volt. Magam is éreztem, hogy az nem teljesen az én műfajom volt. Játékosként azonban vissza fogok térni, mert mindig is azt mondtam, hogy sokkal élvezhetőbb, ha valaki játékban van. A póker szakmai részét azonban inkább meghagyom Korda Gyuri bácsinak.

Manapság már alig tudja az ember elképzelni a humoristákat a televízió nélkül…

Fellépni természetesen még mindig nagyon sok helyre hívnak, hál’ Istennek sok helyre járunk az országban. Van abban valami törvényszerűség, hogy az ember néha eltűnik a média középpontjából, meg lehet nézni a tapasztaltabb kollégák eseteiben is. Itt van most például ez a stand up comedy őrület: ez is le fog csengeni szép lassan.

Pedig ebből is látszik, hogy az Önök generációja szép lassan átveszi az uralmat a szakmában.

Igen, egyre inkább. De ez egy jó dolog, s persze törvényszerű is. Konkurenciaharcról azonban szó sincs. Én mindig is azt hangoztattam, hogy „virágozzék száz virág”. Hiszen az én alapvető célomtól a legfiatalabb srácoké sem különbözik: szórakoztatni a közönséget. Szerintem mindenki elfér egymás mellett. Aki jót csinál, annak mindenképpen jut hely. Sajnos annak is, aki nem annyira jót csinál.

Mennyire egyszerű kezdő humoristának lenni manapság Magyarországon?

Egyáltalán nem az, ugyanis a tehetségen kívül baromi sok szerencse is szükségeltetik már csak ahhoz is, hogy valaki elinduljon.

Meg lehet egyáltalán élni zöldfülűként ebben a szakmában?

Igazából csak magamról tudok beszélni, ugyanis ezek a mai fiatalok már annyian vannak, hogy nem tudhatjuk mindegyikükről, hogy mennyit jár fellépni, mennyi a gázsija. Ha az ember hisz magában – nyilván vannak nehezebb időszakok –, hisz abban, amit csinál, s nem akar senkinek megfelelni, akkor nem lehetetlen megélni már kezdőként sem. Álszent dolog lenne, ha azt mondanám: nem éri meg.

Még a gazdasági válság kellős közepén is?

Ezen a területen is érezteti hatását a globális gazdasági válság, egyértelműen kevesebb rendezvény, kevesebb előadás van. Most már a művelődési házak sem mindig mernek bevállalni nagyobb produkciókat.

A kereskedelmi tévéken is látszik a visszafogottság. Ön még 1996-ban futott be, amikor még nem domináltak ennyire a kereskedelmi tévék a szórakoztató piacon. Mit gondol, Nacsa Olivért akkor is ennyien ismernék ma, ha nem léteznének a nagy, országos kereskedelmi tévék?

Ez azért nagyon furcsa, mert az első tévés szereplésünk 1996-ban történt a Magyar Televízióban, pont a kereskedelmi tévék indulása előtt. Akkor még mindenki csak az MTV-t nézte, s 4-5 milliós nézettségi adatokról lehetett beszélni. Akkoriban a ritkán jelentkező szórakoztató műsorokat szó szerint az egész ország nézte. A kereskedelmi tévék előtti időszak sokkal jobban szelektált. Pontosan behatárolható volt, hogy kik azok az emberek, akik azokban a műsorokban jelen voltak. Gyakorlatilag elég volt egy szilveszteri műsorban szerepelni, s a következő évre betelt az ember naptára.

Manapság viszont már annyi csatorna van, hogy azt sem tudjuk, hova kapcsoljunk, amit este látunk, azt reggelre elfelejtjük. Én például Gálvölgyi Jánoson nőttem fel, aki egyfolytában jelen volt abban a kevés szórakoztató műsorban, ami volt.

Ezek szerint Ön még éppen egy jó időszakban kezdte el, és egy még jobb időszakban folytatja.

Igen. És boldog vagyok. Nagyon sok mindent kaptam a szakmámtól, sokkal több sikert, mint ahány kudarcot. Erre pedig nagyon büszke vagyok, s szeretnék még adni a közönségnek, szórakoztatni, amíg csak lehet.