Válságkezelés helyett holocaust-törvény
Hát kérem, hogy mi folyik Országunk Házában, az már lassan nagyobb ciki, mint a valamely kereskedelmi csatorna erőltetett humorú showműsorának színvonal alatti poénjain való kínszenvedés.
2009. április 21. kedd 13:09 - Pénzes Dávid
Mert itt van nekünk ez a szarakodástengerből kiszenvedett kormányunk, egy cserkészarcú miniszterelnökkel, akinek nevét már előre elmossa a történelmi feledés. És itt van a körülöttük ülő közel négyszáz pénznyelő gép, akik most megmutathatnák, hogyan is kell országot vezetni. Dehát, ugyan…
Sokan történelmi pillanatnak nevezik a helyzetet, ám ezzel is csak a maguk fontosságát szeretnék hangsúlyozni, hiszen semmiféle történelmi felelősséget nem látunk, csupán valami bohózatfélét, melyben többen is áhítoznak a főszerepre.
Mert mi is történt a válságkezelő kormány felesketése után néhány perccel? Ha azt várnánk, hogy lázas munka és konstruktív javaslatok, akkor legalább akkorát tévedünk, mint uborkatolvaj az elektromos kerítésen rángva.
Mert
Bajnai, mint jó tanuló a feleletkor, előadta a maga válságkezelő intézkedéseit, ám az erre adott reakciók inkább hasonlítottak egy Monty Python epizódhoz, mint felelős honatyák felszólalásaihoz. Navracsics bicskanyitogató stílusban ugrott neki Bajnainak, Varga Mihály szintén csak szidni tudta a válságkezelést – igaz néhány érdemi megszólalást azért tett, de erre nem jött értelmezhető reakció.
Majd a bohózat egyik főszerepére készülő Gusztos Péter ezen emelkedett történelmi pillanatban messzire vitte a szót. A tőle megszokott módon elkezdett nácizni és fasisztázni (vajon tudja, hogy a kettő tűz és víz?). Az SZDSZ örök elterelő embere meglepő módon akkor emelkedett szólásra, mikor érdemi válaszokat lehetett volna adni az ellenzék felvetéseire a Bajnai-csomaggal kapcsolatban. Mintha csak direkt kellett volna másra terelni a figyelmet, mi több, egy teljességgel jelentéktelen dologra.
Megint a holocaust
Vihar a biliben
A holokauszttagadás bűncselekménnyé nyilvánítását kezdeményezte Hiller István oktatási és kulturális miniszter hétfőn az Országgyűlésben. A Fidesz vizsgálóbizottság létrehozását javasolta annak tisztázásra, hogyan vehette tudomásul és biztosíthatta a rendőrség a neonáci szervezetek demonstrációját. Az SZDSZ szerint a politikai terrorizmus összefüggésbe hozható a szélsőjobboldallal.
Merthogy arról próbálta meggyőzni a Parlamentet
Gusztos úr, hogy az az alig 200 ember, aki ott bohóckodott a Várban
tagadva a holocaustot, fontosabb mint a válságkezelés. Gyomorfelforgató már a gondolat is, hogy 200 ember baromságait olyankor kell bevinni a Parlamentbe, mikor az új kormány esküjének szavai még ott visszhangoznak a kupola alatt. Egy olyan kormányé amely arra jött létre, hogy abból a hihetetlen mocsokból kikaparja az országot, amibe éppen ennek a kormánynak jó néhány minisztere és az őket nemrégiben még mellszélességgel támogató Gusztos is taszította.
A legnagyobb vicc a bohózati dramaturgiában ezután jött, amikor Hiller István oktatási megintminiszter halálra vált arccal felállt és közölte, ő bizony szeretné a holocaust-tagadást törvénybe iktatni. Azaz a tagadás bűncselekmény legyen. Na, ez az a pillanat mikor Orwell már nyúlna is a tollért papírért. Szinte látom, ahogy az abszurd ötlet nyomdokain Mátyást ezentúl kötelezően „igazságosnak” kell hívni, a kettős Honfoglalás terjesztése csak fejvesztés terhe mellett űzhető, és szamizdatba kényszerül a finn-ugor elmélet tagadása is.
Don Quijote
Szegény
Oszkó Péter, az új pénzügyminiszter próbálta egyedül megmutatni, hogyan is kellene működnie ennek a sárdobálásból ki sem látszó Országgyűlésnek, hogy mikkel is kellene foglalkozni ilyen kétségbeejtő helyzetben. Vékony alakja, mint La Mancha lovagja a spanyol síkság fölé, úgy magasodott valós és erkölcsi értelemben a magyar Parlamentben, mikor elmondta, itt most válságot – méghozzá rendkívül súlyosat – kellene kezelni, és ezért ő nem is fog reagálni azokra a felvetésekre, amikben nincsen konkrétum.
Szegény! Szélmalomharcot vívni a mai magyar politikában kudarcra ítélt vállalkozás. Oszkó felszólalásait az ellenzék is meglepődve fogadta. Az egyik felé intézett interpellációnál (
az MVM-ügyben) a KDNP-s Medgyasszay László gyakorlatilag elfogadta a választ, hiszen valóban mentes volt mindenféle politikai mellébeszéléstől, ám végül a frakciófegyelem, vagy a muszájpolitizálás miatt mégis az elutasítást volt kénytelen választani.
Oszkó megnyilatkozásai tegnap jól láthatóan zavarba hozták a képviselőket, mindkét oldalon. Mivel nem pártpolitikus, nem tartozik felelősséggel az MSZP felé így láthatóan és vállaltan csak a szakmaiságot fogja figyelembe venni… amíg le nem gyűri a pártgépezet.
A „paraszt” és a „lógni fogtok”
Egy olyan parlamentben, ahol a szakmai munka 15 éve nem divat, ahol bekiabálásokkal szavaznak, - mert annyira nem figyelnek a képviselők miről is nyomnak gombot, hogy minden pártban rikkancsok üvöltik a „nemet” vagy az „igent.” Egy olyan Parlamentben, ahol szó nélkül kiszalad a szoci Szanyi Tibor száján egy „paraszt” a köztársasági elnökre célozva, ahol a liberális expártelnök Kuncze simán k***aanyázik, ahol a fideszes Arnóth Sándor „lógni fogtok”-kat kiállt (najó, őt már kizárták, de akkor is), ott nehéz Oszkó elegáns stílusával sokáig bársonyszékben maradni.
Ha az MSZP és az SZDSZ valóban válságot akar kezelni – ahogy ezt minden fórumon ígérték, és amivel az előrehozott választásokat is elsöpörték – akkor valóban tegyék azt. Ne szövegeljenek egy 200 fős marhaság miatt, ne foglalkozzanak az ellenzék szapulásával – gebedjen az meg, saját levében ahol akar –, hanem mutassák meg, hogy gyorsan és hatékonyan tudják kezelni a helyzetet. Adjanak meg minden támogatást a kormánynak és konstruktív javaslatokkal tegyenek azért, hogy minél gyorsabban, minél jobb törvényeink szülessenek.
És nem utolsósorban válasszanak végre gazdasági minisztert, hiszen a politikai bohózat része az is, hogy a gazdasági válságot kezelő kormánynak még mindig nincsen gazdasági minisztere, de ez már egy másik történet…
Forrás: MTI