Mélyponton

A helyzet súlyosbodik. Oroszországban már nem csupán a gazdaság visszaesése kérdéses, hanem az is, hogy az milyen mértékű és milyen hatású lesz.

Az idei évben az összes jelentős gazdasági mutató zuhanórepülésbe kezdett.

Az orosz gazdaság az idei első negyedévben 7 százalékkal zsugorodott. S bár a kormányzat illetékesei ennek ellenére nem változtattak a GDP 2,2 százalékos idei csökkenésre szóló előrejelzésükön, a nemzetközi szervezetek ennek dupláját jósolják. (Tavaly az orosz gazdaság 5,6 százalékkal nőtt, de a negyedik negyedévben az éves növekedés üteme már csak 1,2 százalékot ért el.)

A gazdasági mutatók közül az egyik legfontosabb az ipari termelés. Ez az index például 14,3 százalékkal csökkent az első negyedévben az egy évvel korábbihoz képest. (Januárban 16, februárban 13,3, márciusban 13,7 százalék volt a visszaesés.) Az ipar egyik legfontosabb szegmense az építőipari termelés 19,3 százalékkal zuhant január-márciusban.

Ezek a mutatók mind siralmasak, így nem meglepő, hogy a gazdasági visszaeséshez nagyszámú elbocsátások társultak. A munkanélküliségi ráta kilencéves csúcsot döntött: 9,5 százalékra kúszott fel márciusban. Ez azt jelenti, hogy az első negyedévben összesen 1,8 millió orosz vesztette el az állását. Ehhez társul még az a szomorú adat, hogy márciusban februárhoz képest 8,3 százalékkal, hároméves csúcsra nőtt a visszatartott bérek összege. (Ez azért érzékeny terület, mert az 1998-as valutaválság idején tömeges tiltakozási hullámot váltott ki a ki nem fizetett bérek magas állománya.) Szakértők óvatos becslései szerint a munkanélküliségi ráta 12 százalék fölé emelkedhet az év végére, ami nagyban fékezheti a fogyasztást.

További rossz hír még az oroszok számára, hogy az állam adóbevételei éves összehasonlításban mintegy 10 százalékkal csökkentek az első negyedévben.

Mindezek ellenére április elején Vlagyimir Putyin kormányfő még meglehetősen optimistán beszélt az országot elérő gazdasági válság következményeiről. Putyin parlamenti felszólalásában hosszasan dicsérte a tavalyi év teljesítményét, amelyet a válság ellenére több mint 5 százalékos GDP-növekedéssel zárta az ország. Emellett hangsúlyozta, hogy nem adják fel a hosszú távú terveket, folytatják a nagyszabású lakásépítési programokat, ezen kívül a katonák bérét, a szociális támogatásokat és a nyugdíjakat továbbra is jelentősen növelni fogják.

Putyin megígérte, hogy az orosz költségvetésben minderre lesz pénz, ugyanakkor a fenti adatokból is látszik, hogy jelentősen alultervezték benne a bevételeket. A legfontosabb forrásnak tartott olaj- és gázbevételek már most jelentősen elmaradnak a várakozásoktól.

A költségvetés egyensúlyának megteremtéséért és a gazdaság további versenyképességéért pedig két dolgot tehetnek az ország vezetői. Egyrészt a – még mindig hatalmas – devizatartalékokból próbálják meg fedezni a hiányt. Másrészt külföldi terjeszkedésre ösztönzik a stratégiai vállalatokat.

Orosz expanzió

A kormány az orosz Külkereskedelmi Bankon (Vnyesekonombank) keresztül már eddig is óriási hiteleket nyújtott az ún. kiemelt jelentőségű vállalatoknak. A kormány emellett hatalmas pénzekkel támogatta a hazai autóipari és a hitelpiaci szereplőket (elsősorban a bankokat) is.

Parlamenti beszámolójában – a gazdasági eredményekről szóló sikerpropaganda mellett – már Putyin is részletesen kitért az állami vállalatok egyik legfontosabb tevékenységi területére, az energetikára.

Oroszországnak ugyanis stratégiai érdeke, hogy a szénhidrogén-termelés és -szállítás tekintetében fennmaradjon az erős világpiaci befolyása.

A kormányfő egyúttal „kontraproduktívnak” nevezte azon kísérleteket, miszerint figyelmen kívül hagyják Oroszország jogos érdekeit, s kizárják a globális döntésekből, főleg az energetika terén. Putyin elmondása szerint a kidolgozás alatt álló és épülő új vezetékek gazdaságilag megalapozottak, megfelelnek a legszigorúbb ökológiai követelményeknek és a globális energiabiztonság megszilárdítását szolgálják. Megemlítette, hogy heteken belül befejezik a Kelet-Szibériából a Csendes-óceánig vezető kőolajvezeték kiépítését a kínai határig, így már nemcsak Európát, hanem a Távol-Keletet is célba veszik.

Putyin hangsúlyozta, hogy Oroszországnak még bőven vannak nyersanyag-tartalékai. Azonban a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az első negyedévben a földgázkitermelés az egy évvel korábbinak csak 85,3 százalékát érte el. (Viszont a gázárakat hosszabb távon befolyásoló olajárak az elmúlt hetekben emelkedtek és kiszámíthatóvá teszi a bevételeket a rubel árfolyamának stabilizálódása is.)

„A Gazpromnak fel kell vásárolnia a Kaszpi-tengeri országok teljes földgázexportját, hogy meghiúsítsa az energiaszállítások diverzifikálására irányuló európai törekvéseket” – e kemény szavakat már Valerij Jazev, az orosz parlament alsóházának alelnöke és a parlament energiabizottságának elnöke mondta a közelmúltban.

Szerinte akármilyen nehézségekbe ütközik és akármennyire költséges, „meg kell szerezni az ázsiai gázt, amivel sok évvel meghosszabbíthatják az orosz mezők élettartamát”. Emellett Oroszországnak új gázvezetékeket kell kiépítenie Közép-Ázsiában és vegyesvállalatokat létrehozni olyan országokkal, mint Irán, hogy ellenálljanak az Európai Unió nyomásának.

Jazev egyúttal tisztán politikai vállalkozásnak minősítette az Oroszországtól független Nabucco vezeték tervét, amelynek „nincs semmilyen gazdasági alapja”. A politikus véleménye szerint az EU-ukrán gázvezeték-felújítási megállapodás (amelyből kihagyták az oroszokat) is csupán egy „oroszellenes kihívás”.

Az Európai Uniónak persze nagyon nem tetszik ez a törekvés.

„Az olyan orosz állami vállalatok mint a Gazprom jelenleg cégfelvásárlásokkal és részesedés vásárlásokkal igyekeznek az uniós energiafogyasztók közelébe férkőzni, ennek – ismerve az orosz vállalatok eddigi árpolitikáját – az emelkedő árak lehetnek a következményei” – ezt állapították meg az uniós energiaipari szakértők egy korábban közzétett bizottsági tanulmányban.

Németország kancellárja, Angela Merkel „legitimnek” tekinti ugyan az orosz vállalatok törekvését az uniós piac közvetlen elérésére, de hangsúlyozza, hogy „ez csak kölcsönösségi alapon történhet meg”. S itt van a kutya elásva! Ugyanis Oroszország stratégiai szektornak nyilvánította energiaiparát, ami korlátozást jelent a külföldi vállalatok számára. Az orosz gáz- és olajlelőhelyekhez így gyakorlatilag csak kisebbségi részesedésekkel lehet hozzáférniük a külföldieknek. A Német Szövetségi Külgazdasági Intézet számításai szerint orosz vállalatok jelenleg 94 milliárd eurót fektettek már külföldi vállalatokba és tovább folytatják felvásárlásaikat.

A gázellátásban kialakult függőség miatt az EU ezért az Energia Charta aláírására akarja rávenni Oroszországot. A Charta nyitottabbá tenné az orosz energiapiacot és növelné az ellátásbiztonságot is, viszont az mindeddig heves orosz ellenkezéssel találkozott.