A lábak és más anatómiai jegyek is bizonyítják, hogyan kerültek ezek az állatok a szárazföldről a tengerbe, miként fejlődött ki uszonyuk. A 23 millió éves lény nem közvetlen elődje a ma élő fókáknak, oroszlánfókáknak és rozmároknak, azaz az úszólábú emlősök rendjébe tartozó húsevő állatoknak. Natalia Rybczynski, az ottawai természettudományi múzeum kutatója szerint azonban megmutatja, hogyan nézhetett ki egy korai elődjük.

A fosszíliákra a Devon-szigeten találtak rá, Kanada sarkvidéki részén, ami a kutató szerint arra utal, hogy a messzi észak volt a színtere az úszólábúak korai evolúciójának. Az ősi lény - amely a Puijila darwini nevet kapta - könnyedén mozgott a szárazföldön és vízben is, ezért a tudóscsoport "sétáló fókának" is becézi.

Rybczynski hangsúlyozta, hogy ez az emlős jelenti az eddig nem ismert átmenetet az állatok közt, nem a korábban vizsgált, ugyancsak abban az időszakban élő őslény. Puijila húsevő emlős volt hatalmas szemfogakkal, rövid ormánnyal és igen erős állkapoccsal.

A kanadai-amerikai közös expedíció részleteit és a kutatás megállapításait a Nature tudományos folyóirat csütörtöki számában tették közzé. A csapat még 2007-ben bukkant rá a kövületre, amely meglepően jó állapotban, 65 százalékos épségben maradt fenn.