„Nagyanyám neve Erna Patra Hitler volt. A háború után, hogy ne ismerjék fel, kihagyott nevéből egy t betűt és Hilernek neveztette magát. Második férje, Hans Hitler a Führer unokaöccse volt, de sem külsejében, sem természetében nem hasonlított rá, kedves, megnyerő ember volt. Mindaz a durvaság azonban, ami belőle hiányzott, megvolt a feleségében, vagyis nagyanyámban” – állítja a nyurga férfi, aki vegyes, német, angol és héber akcentussal beszél. Frankfurtban született 1952-ben, de már 25 éve Izraelben él és dolgozik. Nevét, telefonszámát, e-mail-címét azonban nem árulja el a nyilvánosságnak, mert azonnal kiderülne nemcsak német származása, hanem élettörténete is.

„Nagyanyám hitt a nemzetiszocialista eszmében, a háború előtt, alatt és után is. Büszke volt arra, hogy apósa Hitler testvére, bár ő távol tartotta magát a politikától: egy kávéház vezetője volt, ahová az egész náci vezetés rendszeresen járt. Szüleim egyaránt protestánsok voltak és mindketten a Wehrmachtban szolgáltak. Apám, a náci párt lelkes híve, nem sokkal születésem előtt elvált anyámtól. Így anyám nevelt fel, aki ettől kezdve nem kapott semmilyen támogatást, sem anyagit és még kevésbé erkölcsit nagyanyámtól, aki közömbös volt mások szenvedései iránt.

Problémákkal teli gyerekkorom volt, egyik házból a másikba vándoroltunk, mert mindenhonnan kidobtak bennünket, mert nem tudtuk a lakbért fizetni. Ő azonban mindent elmesél nekem, megmutatta a horogkeresztes dokumentumokat, szüleink leveleit, fotóit, amelyeken egyenruhában vannak. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ha tudta, milyen körülmények között élnek a lengyel zsidók Lódzban, miért engedelmeskedett tovább, azt felelte: féltem. És hittem neki” – mesélte a La Repubblica című olasz lapnak.

A történet hősének nincsen vér szerinti kapcsolata Hitlerrel, mert a Führer mostohatestvérének, Alois jr.-nak a fia, Hans csak a második férje nagyanyjának, és nem ő az igazi nagyapja.

Tizenkilenc éves volt, amikor meghalt az apja, akitől soha nem kérdezte meg, mit csinált a háborúban. Anya viszont gyakran verte, egyszer még munkába sem tudott elmenni miatta. Gyermekként olvasta a Mein Kampfot és megdöbbent: hogyan lehettek az emberek olyan ostobák, hogy megválasszanak egy ember, aki ilyeneket ír? Később a katonai szolgálatot úgy kerülte el, hogy a 70-es évek elején teológiát kezdett tanulni. A kurzus része volt egy hathetes tanulmányút Izraelben. „Amikor megérkeztünk, úgy éreztem, otthon vagyok. Maradtam és áttértem” – mondja.

Becslések szerint mintegy 300 áttért német él ma Izraelben. Többségük azonban nem akarja feltárni kilétét. Vannak közöttük egyetemi oktatók, mint Hitler ükunoköccse is, aki más nevet használ Izraelben.

„Nem szeretem, ha a palesztinokról lekezelően beszélnek. A holokauszt és a harmadik birodalom megnevelt engem. Pacifista vagyok és úgy gondolom, hogy a demokrácia azzal igazolja magát, ha tiszteletben tartja a kisebbségek jogait. Én igyekeztem mindig őszintén beszélni múltamról, a tanítványaimnak is. Egyszer egyikük azt mondta: „Képzeld el, lehet, hogy nagyapád szappant csinált a nagyanyámból”. Amikor történetem kezdett elterjedni, olyanok, akikkel addig normálisan beszéltek, nem fogtak velem többé kezet, átmentek az utca másik oldalára. Gyerekeimet leköpték az iskolában és náciknak nevezték őket. Én megtanultam a leckét. Vannak emberek, akik nem akarják, hogy megváltozz. Soha” – vallja a férfi.