Egy bizarr vélemény volt olvasható a három héttel ezelőtti Pravdában, mely szerint pont ennek az egy billiárdnak lesz köszönhető, ha végleg elveszítjük a válság feletti kontrollt. Az orosz gazdasági szakíró szerint a baj annyira súlyos, hogy a világ vezetőinek egyszerűen semmi tapasztalata nincs korábbról, jószerivel a leghangosabb felvetéseket hagyták jóvá… Lehet ebben valami?

Az író arról feledkezett meg, hogy a ’20-30-as évek válsága alatt, az emberek csak megnyirbálták a költségvetést, ahelyett hogy a gazdaság stimulálásával próbálkoztak volna. Ma nagyon sok élénkítő folyamat hatása érzékelhető a rendszerben, még Németországban is félelmetes összegeket költött, hogy ösztönözze a saját gazdaságát. Az elmúlt évszázad elején az is probléma volt, hogy nagyon hosszú időt vett igénybe, hogy a világ vezetőit egy asztal köré hívják a válságkezelés céljából, mindenki helyi szinten próbálta orvosolni a globális problémát, azonban az elszigetelődés nem működött. A közös tárgyalásokra egészen a II. Világháború végéig kellett várni, ekkor születtek az olyan szervezetek, mint az IMF, a Világbank, vagy épp a Nemzetközi Valutaalap is.

Egyszóval láttunk már ilyen súlyos válságot és van néhány ötletünk arról, hogyan szabad a gazdasági krízist kezelni, ezúttal egészen más megoldásaink vannak. Az IMF csomag nagysága a garancia arra, hogy ha valamelyik ország gazdasága bajban van, akkor a szervezet közbeléphet és támogathatja azt – mint ahogy történt ez tavaly ősszel Magyarország esetében is. Ha az IMF-nek juttatott összeg mégsem kerül felhasználásra, az egy nagyon jó dolog, de a nemzetek közösségének esélyt sem szabad adnia arra, hogy a világgazdaság megbukjon. Még mindannyian emlékszünk az izlandi példára. Ha megengedjük, hogy egy ország gazdasága alászálljon, a következményekkel mindenki másnak is számolnia kell.



Obama a G20 utáni NATO-értekezleten már arról beszélt, hogy körútjának másik komoly oka, a terrorizmus Európában is tapasztalható növekedése. Nagy-Britannia ezt az elmúlt hetekben-hónapokban a saját bőrén érezhette, és húsvét előtt nem sokkal a terrorelhárítás főnöke is lemondott. Mennyire komoly a fenyegetettség?

Nem csak Nagy-Britanniáról van szó, ez egy általános, világméretű probléma, terrortámadás figyelmeztetés nélkül bárhol történhet. Bár Magyarország egy nagyon biztonságos hely, de nagyon indokolt hogy itt is vannak olyan szakemberek, akik a terrorelhárításra gondolnak és szervezik azt, mivel egy incidens bekövetkezte sajnos itt sem elképzelhetetlen. A terrorizmusnak Nagy-Britanniában történelme van, már az IRA időkből is, melyek 2005-re sem tűntek el nyomtalanul.

Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a terrorizmussal, mint tünettel, de annak okaival is tisztában legyünk. Ezek az okok legtöbbször olyan emberi helyzetekre mutatnak, melyek a társadalom integráltságán kívül helyezkednek el, abból valamilyen okból ki lettek zárva. Emellett kellő rugalmasságot igényel, hogy a híreket megfelelő módon kezelje az ember. Azóta, hogy London központját támadás érte, nagyszámú terrorista akció történhetett volna, ha nem akadályoztuk volna meg, a rendőrség és a biztonsági szolgálatok nagyon komolyan és nagyon sikeresen dolgoznak a megelőzés érdekében.

Annak az incidensnek a során, amit ön is említ, Bob Quick-nek azért kellett lemondania, mert gondatlanságból fedett fel olyan bizalmas anyagokat a sajtó fotósai előtt, melyek a húsvét előtti nagyszabású akció részleteit tartalmazták. Maga a rajtaütés sikeres volt, de ezt a terrorelhárítás főnöke nagymértékben kockáztatta.



Az ügy során olyan vélemények is hangot kaptak, melyek szerint szigorítani kellene a pakisztáni állampolgárságú tanulók diákvízumhoz való jutásának rendszerén. Mennyire laza a mostani szabályozás?

Nem sokat tudok az akció részleteiről, de a vízumpolitika állandó felülvizsgálat alatt van, és néha valóban lehet, hogy nem működik kifogástalanul. A felsőoktatási helyek is állandó vita tárgyai, alapvető változtatások eszközlése várható ebben a rendszerben is, hogy a ne a rossz emberek jussanak az Egyesült Királyságba. De arra is gondolnunk kell, hogy több ezernyi diák érkezik évente az országba az olyan helyekről is, mint Pakisztán, és a lakosságnak rengeteg családi kapcsolata is van ezzel az országgal.

A legtöbbjük tanulni jön és hogy egy kellemes és hasznos időt tölthessen el Nagy-Britanniában diákként, majd új kapcsolatokkal térhessenek haza, minden egyéb probléma nélkül. Ennek nem akarunk gátat szabni, fontos lenne, hogy ez a jövőben is így folytatódhasson.Van egy vándorkiállításunk is, amivel azt akarjuk bemutatni, hogy a muzulmán lakosság mennyire hatékonyan és harmonikusan vesz részt az Egyesült Királyság hétköznapi életében, a politika, a kultúra és a sport terén is.

A gond azzal van itt is, hogy a médiában a szélsőséges és a nagy átlagra nem jellemző esetek erősödnek fel, a kiállítással is csak az egészséges egyensúlyra akartunk egy kicsit felhjvni a figyelmet. Mindemellett az ön által említett problémát is szemmel kell tartanunk, de a normális embereknek semmiképpen nem akarjuk korlátozni abban, hogy az országba látogatva tanulhassanak vagy dolgozhassanak.