Egy szövetség, aminek semmi haszna nem volt

A Nemzetek Szövetsége az I. világháború után jött létre azzal a céllal, hogy ne ismétlődhessenek meg az átélt borzalmak, s hogy stabilitást teremtsen a világpolitikában. A gondolat Woodrow Wilson amerikai elnöktől származott, aki döbbenten vette tudomásul a mészárlást, amelyet a világ "civilizáltabb" része vitt végbe néhány év leforgása alatt. A jó szándékú Wilson a hasonló katasztrófák elkerülésére egy módot látott: ha olyan nemzetközi szervezetet hoznak létre, amelynek egyetlen célja a világbéke fenntartása és a nemzetek közti viták békés rendezése.

A háború okozta trauma után a gondolat rengeteg támogatóra talált, így 1919. április 28-án a párizsi békekonferencia megalkotta a Népszövetség alapokmányát, amelyet valamennyi békeszerződésbe is beiktattak. Székhelyéül a semleges Svájcban fekvő Genfet választották, a két fő szerv a Közgyűlés és a Tanács volt. Az évente ülésező Közgyűlés valamennyi tagország képviselőiből állt, hatáskörébe tartozott új tagok felvétele, s határozatot csak egyhangúan hozhatott. A Tanácsnak az elképzelések szerint öt állandó (az Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Olaszország) és négy rövidebb időre választott tagja lett volna. A Népszövetség első kudarcaként azonban a washingtoni szenátus nem volt hajlandó ratifikálni az Egyezségokmányt, így az Egyesült Államok nem foglalta el helyét, a négytagú Tanács aztán 1926-ban Németországgal, 1934-ben a Szovjetunióval bővült. Magyarország 1922-től 1938-ig, kilépéséig volt a Népszövetség tagja.

A tagok kötelezettséget vállaltak, hogy egymást kölcsönösen segítik konfliktusok esetén, továbbá, hogy vitás esetekben alávetik magukat a hágai Nemzetközi Bíróság döntéseinek. Az Egyezségokmány teljesen csak a hódító háborúkat tiltotta meg, amelyek más állam területi épsége és politikai függetlensége ellen irányultak volna. A vitás kérdések rendezését gazdasági szankciókkal és diplomáciai eszközökkel kívánták elérni.

A Népszövetségnek nem állt hadsereg a rendelkezésére, így nem sok tekintéllyel bírt. A harmincas évektől működése már kudarcok sorozata volt: Németország és Japán kilépett, a Szovjetuniót kizárták, s nem tudta megakadályozni a háborúkat, a leszerelési tárgyalások egy helyben topogtak. Névlegesen 1946-ig létezett, akkor kimondták megszűnését, funkcióit és vagyonát az ENSZ vette át.