Tűréshatár

Van egy pont, amelyen túl egy helyzet kezelhetetlenné válik: minél inkább próbálják megállítani, annál jobban terjed. Ez a helyzet a mostani cigánygyilkoságokkal kapcsolatban is. Az ügy végeredményben a cigánykérdés egy roppant szélsőséges lecsapódása - ám attól még az összefüggést nem tagadhatjuk.

Civil szervezetek, szociológusok, politikusok, cigányok és nem cigányok emelték fel a szavukat több ezerszer: a cigánykérdés az ország egyik legsürgetőbb problémája, komolyan kell vele foglalkozni. Érdemi válasz nem jött, csupán egy lövés dördült az éjszakában. Majd egy koktél tüze gyulladt, és újabb lövés. És még nincs vége.

Túl nagy az ár

A nagycsécsi cigánysoron gyújtogattak és két embert lőttek halálra menekülés közben. Tatárszentgyörgyön felgyújtották egy cigány család házát, és a kirohanó családapát, ötéves kisfiával együtt lelőtték (később az ottani SZDSZ-es képviselő házára is hasonló sors várt). Majd most nemrég lesből fejbe lőttek egy cigány férfit Tiszalökön (ez utóbbinál semmilyen uzsora, vagy más ügylet nem merülhetett fel, a férfi három és fél évtizede mintadolgozó volt). Ez utóbbi azonban az utolsó vércsepp volt a halál poharába - a kormány hadjáratot indított a gyilkosok ellen.

Első körben ötvenmillióra emelték az elkövetők ellen a vérdíjat, miután kijelentették, hogy három gyilkosság között összefüggés van. A hatalmas összeg nyilván sok krimi-fanatikust nyomozásra késztet, azonban az ideologizált gyilkosok feladásra aligha számíthatunk ettől - legalábbis a saját társaik részéről.

Azonban a rendőrség nem csak ekképp sokszorozza meg erőfeszítéseit: a nyomozásba a katonai elhárítást is bevonták, valamint szinte minden szóba jöhető fegyverest ellenőriznek, hisz egy kriminológus szerint „a gyilkosok túl könnyen ölnek”, s ezért feltételezhetően vadászok, vagy más fegyveres dolgozók lehetnek.

A civil szféra sem rest, ámbátor kissé érthetetlen. A Méltóság Mindenkinek Mozgalom, és a hozzá kapcsolódó szervezetek tette még értető, hisz a rendőrség előtti gyertyás felvonulás a szolidaritást fejezi ki, azonban a cigány-ellenes támadásokról való folyamatos tájékoztatás kérése már megint a kényes egyensúly megbontását eredményezheti (ezzel az erővel minden török, kínai, vagy zsidó elleni támadásról is külön be lehetne számolni). Azon több civil szervezet által jegyzett petíció meg egyenesen elképesztő dilettantizmus, amely azt kéri, hogy vizsgálják ki a támadások hátterét és kerítsék kézre az elkövetőket - hisz a rendőrség épp ezt csinálja.

Beletörődés: tőrdöfés

A gyilkosságsorozat a Magyar Köztársaság békéje ellen elkövetett aljas cselekedet - mondja, Bajnai Gordon miniszterelnök, nagyon helyesen. Ebben a sajnálkozó, kormányfői mondatban ugyanis semmi túlzás nincs: ha etnikai alapú (sorozat?)gyilkosságok történnek egy országban, akkor az mindenképpen az adott etnikum, és a többség közti ellentétek mélyítését jelenti - ami esetünkben még az általánosnál is rosszabb, ugyanis a mélység eddig is egy feneketlen kúthoz volt hasonlatos. Ha ezzel a konfliktussal nem kezdünk valamit, akkor pár éven belül jócskán fog bővülni a halállista.

A cigányok teljesen jogosan fognak felfegyverkezni, ha elkezdik meggyilkolni tagjaikat, de a másik félre is találhatunk érthető magyarázatot, ha pszichológiai szemszögből nézzük. A cigánybűnözést nem lehet kimondani, ám tagadhatatlanul nagyobb arányban vannak jelen a büntetésvégrehajtási intézményeinkben, mint más nációk(amire persze meg is van a magyarázat). Több szervezet, a Jobbikkal karöltve hangoztatja, hogy ez ellen nem tehetünk semmit, és hogy „ a cigányok ölik a magyarokat”, így érthető, ha néhány túlzottan hazafias érzelmű önbíráskodó úgy döntött, hogy visszafizeti a képzelt számlát.

Bármi is legyen, a gyilkosok kézre kerítésével nem oldódik meg a probléma, a társadalmi beletörődés pedig csak nehezíti az etnikai szakadék esetleges betemetése tett kísérleteket. Az egységet csak a nagypolitika kezdheti el megteremteni, azonban ezidáig mindenki túl gyáva volt hozzányulni, az egyre forróbb cigánykérdéshez.