Válság a számok tükrében

A politikai érdekek és szándékok rendre felülírták a válsághelyzet korrekt bemutatásának szempontjait. Sok szakmai véleményformáló és médium is jelentős késéssel ismerte fel a Magyarországra leselkedő veszélyeket és nem fordított kellő figyelmet a válság várható hétköznapi hatásainak ismertetésére, a lakosság felkészítésére. Komoly aggályokat vet fel, hogy a polgárok olykor megtévesztő tájékoztatást kaptak az országban kialakult helyzetről, ami gátolhatta őket abban, hogy kellő időben, önálló és felelős döntéseket hozzanak saját egzisztenciális ügyeikben.

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Kommunikációs Elemzések Központjának a napokban megjelent, több mint 200 oldalas tanulmánya többek közt azt vizsgálta, mikor és milyen képet, percepciókat közvetítettek a közszereplők és a médiumok a pénzügyi világválságról a lakosságnak.

A tanulmány szerint a Fidesz már jóval a pénzügyi világválság Magyarországra történő „berobbanása” előtt is aktívan próbálta bevinni a válság témakörét a hazai közvéleménybe. Ám augusztusban és szeptemberben többnyire még az ellenzéki párt sem a közelgő pénzügyi világválságról beszélt, hanem egy olyan szociális és gazdasági krízisről, amelynek előidézéséért Gyurcsány Ferenc elhibázott gazdaságpolitikája a felelős.

A Fidesz a pénzügyi világválság magyarországi megjelenése után is konzekvensen azt kommunikálta, hogy a nemzetközi krízis nem okozója, hanem csupán leleplezője volt Magyarország államcsőd közeli helyzetének. Bár a válság okainak és az azért viselt politikai felelősségnek a megítélésében komoly eltérések mutatkoztak a pártok álláspontjai között, a pénzügyi világválság és a specifikusan magyar, belpolitikai, szociális és gazdasági válság szeptember végétől szorosan összekapcsolódott az SZDSZ és az MDF kommunikációjában is.

Ugyan sok hazai véleményformáló és sajtóorgánum jelentős késéssel ismerte fel a Magyarországra leselkedő veszélyeket, a BKF tanulmánya szerint augusztusban és szeptemberben már több szakértő és médium figyelmeztetett a pénzügyi világválság közeledtére. A válság tehát nem érhette teljesen váratlanul a döntéshozókat, legalábbis nem úgy, ahogy az egy, általuk előszeretettel emlegetett természeti katasztrófa esetén történik. A kormány egészen október 10-ig mégis többnyire hallgatott a válságról, ehelyett arról beszélt, hogy két év sikeres kormányzásának köszönhetően az ország „túl van a nehezén”, 2009-re gyorsul a gazdasági növekedés és erősödik a jólét.

A válságkezelők felelősségét súlyosbítja, hogy október 10-ig nem egyszerűen ignorálták a közelgő pénzügyi világválság veszélyeit, hanem olyan nyilatkozatokat is tettek, amelyek gátolhatták a lakosság tisztánlátását.

A tanulmány emlékeztet rá, hogy Gyurcsány Ferenc csak szeptember 26-án foglalkozott először érdemben a pénzügyi világválsággal, amikor kijelentette, hogy annak összes következménye a teljes magyar pénzügyi rendszerben nem haladhatja meg az egy-kétszer tízmilliárd forintot.

Mint később kiderült, megalapozatlan „kincstári optimizmus” fűtötte át több felelős állami tisztviselő és szakértő megszólalásait is, akik az európai konjunktúra romlása ellenére 2008 második felére nagyon gyors, 3-4 százalékos, 2009-re pedig 3 százalék körüli GDP növekedést prognosztizáltak, bagatellizálták a pénzügyi világválság magyarországi hatásait, jelentős késéssel reagáltak az egyre gyorsabban romló hazai helyzetre, vagy a válság gyors, egy-két hónapban mérhető lefolyását jövendölték.

Eközben sok bank még október elején is egyre-másra reklámozta kedvezőbbnél kedvezőbb hitelfelvételi konstrukcióit. Komoly aggályokat vet fel, hogy mindezek alapján a polgárokban a biztonság hamis illúziója alakulhatott ki, és emiatt sokan akár elhibázott pénzügyi, befektetési döntéseket is hozhattak (pl. hitelfelvétel, jelzálog, ingatlan adásvétel, pénz- és tőkepiaci tranzakció stb.)

A BKF elemzése szerint a válság kommunikációjának hazai ellentmondásosságát, fáziskésését az is magyarázhatja, hogy a pénzügyi világválság egy politikai kommunikációs hadjárat kellős közepébe robbant bele.

Ebben a folyamatban az egyik politikai tábor arra koncentrálta kommunikációját, hogy a mélyülő válság miatt az ezért felelős kormánynak azonnal le kell mondania, a másik pedig épp ellenkezőleg, hogy az ország sikeresen túljutott a nehezén, és ígéretes jövő küszöbén áll. A kormány kommunikációja az utolsó pillanatig kínosan került minden olyan témát, amely a Fidesz „válságretorikáját” bármilyen módon legitimálhatta volna, később pedig fő erőit arra összpontosította, hogy a kabinet válságkezelésének sikerességét demonstrálja, és a Fideszt egy destruktív politikai erő pozíciójába szorítsa bele, - állapítja meg a BKF tanulmánya.

A téma szinte azonnali „átpolitizálása”, a megszámlálhatatlanul és követhetetlenül sok válságkezelő program, javaslat és bejelentés, a kormányzati tájékoztatásban eluralkodó paternalizmus, a főként makrogazdasági és pénzügytechnikai szakkifejezések tömkelege, az egyik helyről a másikra röpködő százmilliárdok, az „optimista” és „pesszimista” megszólalásokban tapasztalható markáns eltérések, sőt, az egyes közszereplők más-más időpontban elhangzott nyilatkozatain belül is érzékelhető ellentmondások, a média érdeklődésének hektikussága, továbbá az időbeli elcsúszás a kommunikáció és több fontos reálfolyamat között nem segítette elő, hogy a lakosság kellő időben világos, közérthető és pontos képet kapjon a fejleményekről és a válságnak a hétköznapi emberek életére gyakorolt hatásairól, következményeiről.

Ez a kutatás rendkívül fontos, hiszen a válsággal kapcsolatos percepcióinkat többnyire a társadalmi kommunikáció rendszere alakítja. A vizsgált időszak óriási hatást gyakorolt a társadalom egészére, többek közt Gyurcsány Ferenc és kormányának sorsára, és hűen tükrözte a hazai társadalmi kommunikáció szinte minden problémáját.

Egyben rámutatott a szavak és a nyilatkozók óriási felelősségére is, a kommunikációs szakértelem és etika óriási társadalmi jelentőségére, és a tanulságokat közvetlenül átvisszük a kommunikáció oktatásába is - fogalmazott Dr. Vass László a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora.

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola tanulmányáról:
A több mint 200 oldalas tanulmányt a BKF Kommunikációs Elemzések Központjának kutatói állították össze a 2008. augusztus 1. és 2009. január 1. között megjelent közszereplések és sajtótudósítások felhasználásával. A szakértők egy külön erre a célra kifejlesztett módszertan segítségével összesen 338 kommunikációs aktor (közszereplő személy és szervezet) összesen 925 megszólalását (eredeti beszédét, interjúját, nyilvános szerepléseit, sajtóanyagait, saját készítésű vagy saját név alatt megjelenő írásait, valamint honlapjaikon, blogjaikon közzétett anyagait) vizsgálták át és elemezték. Emellett az Observer Magyarország Kft. közreműködésével, a szerzők 84 hazai sajtóorgánum (országos televíziós csatornák és rádiók hírműsorai, országos és vidéki nyomtatott sajtó, on-line hírportálok) 11.879 darab, a vizsgált időszakban a válsággal kapcsolatban megjelent tudósítását dolgozták fel.
Magyarországon ez az első átfogó, tudományos igényű próbálkozás arra, hogy közügyek társadalmi kommunikációjának folyamatát vizsgálják. A BKF kutató-elemző tevékenységének újszerűsége abban áll, hogy egy-egy kiválasztott, aktuális közüggyel kapcsolatosan a társadalmi percepciók alakításának, formálásának folyamatát, törvényszerűségeit teszi empirikus vizsgálata tárgyává.