Eco-maraton

A profi fejlesztők után pedig nézzük a feltörekvő diákokat!

A németországi Lausitz városában rendezik meg a 25. Shell Eco-maraton versenyt. Ezen a versenyen előreláthatólag húsz ország kétszáz csapata küzd majd egymással. A cél az, hogy olyan autót hozzanak létre, amely minél kisebb fogyasztással minél több kilométert tud megtenni.

A verseny komolyságát jelzi az a tény, hogy a tavalyi megmérettetés győztese az az autó volt, amelyik 1 liter üzemanyaggal majd’ 4000 kilométert tett meg!



A versenyre Magyarországból két csapat is utazik. A győri Széchenyi István Egyetem és a Budapesti Műszaki Főiskola mérnökhallgatói állnak majd rajthoz.

A győriek – akik tavaly különdíjat kaptak – most a Szenergy Team nevű csapattal indulnak. A csapat autója – amelyet elsősorban a napenergia hajt – a kompozit karosszériának köszönhetően idén még a tavalyinál is könnyebb.

A csapat vezetője a Népszabadságnak nyilatkozott az elindulás előtt: „a közel hét négyzetméteres napelemrendszer csúcsteljesítménye 1000 watt, a gyakorlatban azonban 600 wattot tud az 5,5 millió forintból épített, 147 kilós autó. A szabályok szerint a járgánynak a legalább 50 kg-os sofőrrel óránként 24,5 kilométeres sebességet kell elérnie”.

A másik magyar résztvevő a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Karának csapata. A hallgatók egy áramvonalas, izgalmas autót építettek. A biciklikerekeken guruló, benzinüzemű járművet átalakított robogómotorral látták el, miközben a legmodernebb anyagok használatának köszönhetően 25 százalékkal csökkent a karosszéria és a váz súlya. Az autó teljes tömege így ötven kilónál kevesebb, mint a tavalyié. A csapat célja, hogy 1 liternyi üzemanyaggal 700 kilométert tegyenek meg.

A mérnökhallgatók tanára kiemelte:

„A programban való részvétel nem csak azt jelenti, hogy hallgatóink összemérhetik tudásukat, felkészültségüket a világ más tájáról érkezőkkel. A több hónapon át tartó munka jó alkalom az elméleti tudás és a praktikum ötvözésére. Ez az, amit egy műszaki felsőoktatási intézmény egyedül nem tud a diákjainak megadni”.



Mindennapos használatra is lehetne, ha…

A szupertakarékos autók kifejlesztése és sikeres tesztelése után mindig felvetődik a közvélemény részéről a jogos kérdés: mikor lehet ezekből a csodaautókból mindennapos használati eszköz?

A mérnökhallgatók szerint csak akkor fognak elterjedni ezek az alternatív energiával működő autók, ha a most használt fosszilis üzemanyagok terén egy újabb – a tavalyinál is erősebb – árrobbanás fog bekövetkezni.

Amíg azonban a benzin ára ilyen alacsony, addig biztosan nem lehet gyors elterjedésre számítani.

A villanyautók elterjedésének azonban több akadálya is van. A rendkívül magas áruk mellett a pici karosszéria és a meglehetősen időigényes és macerás töltés, illetve a néhány évenként elkerülhetetlen akkumulátorcsere is riasztóan hathat még a „legelvetemültebb rajongókra is.

Aki pedig mindezek ellenére mégis megvenne egy ilyen kocsit, annak számolnia kell azzal, hogy egy többgyermekes családnak egészen biztosan nem lesz elég nagy, ezen kívül a biztonságuk is meglehetősen kétséges, legalábbis ezidáig.

Motiváló tényező lehet ugyanakkor, hogy az elektromos autók fenntartási költségei nagyon alacsonyak: használatukhoz nem kell kőolaj alapú hajtóanyag, motorolaj, mindenféle szűrő és az otthoni (esetleg munkahelyi) elektromos hálózatról töltve, nevetségesen alacsony üzemanyagárral lehet számolni.