Probléma alapfokon

A probléma a plakátokból adódott. Szilit népszerűsítő anyagokon ugyanis az a jelszó szerepel, hogy „…szavazzon az Összefogás jelöltjére”. Ezzel önmagában még nem is lett volna probléma, azonban Pécsett ugyancsak ringbe szállt az Összefogás Pécsért Egyesület nevű szervezet is. Az Összefogás – ez az ÖPE neve a köznyelvben – persze mindjárt tiltakozott a szocialista szlogen ellen (az ÖPE amúgy a fideszes jelöltet, Páva Zsoltot támogatja), aminek a következménye a jogi eljárás lett.

Az első fokon elmarasztalták Szili Katalint és az MSZP-t, a másodfokon eljáró választási bizottság azonban elfogadta a szocialisták fellebbezését, azaz: mégsem igaz az, hogy a Szilit népszerűsítő plakátok azt a látszatot keltik, amely szerint a házelnököt az ÖPE is támogatja.

Hogyan írjuk?

A helyzet már csak azért is érdekes, mert ebből az következik, hogy Szili az Összefogás jelöltje, holott az Összefogás nem támogatja. A kalamajka tehát abból adódik, hogy a plakátokon az összefogás szó valójában Összefogás, nagy kezdőbetűvel. A magyar helyesírás szabályai szerint nagy kezdőbetűvel írjuk a:

1. közszavakat minden szöveg, valamint – pont, kérdőjel, felkiáltójel és bizonyos esetekben kettőspont után – minden új mondat élén;
2. levelekben és hivatalos iratokban a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is;
3. magánlevelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül a többi szót kezdhetjük kisbetűvel is;
4. azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük, fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható;
5. közszavaknak nagybetűs kezdése – kivételesen, elsősorban költői művekben – lehet a megszemélyesítés eszköze, erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt. (forrás: wikisource.org)

A figyelmes olvasó bizonyára kiszúrta, hogy az első-, illetve másodfokú választási bizottsági határozat közötti különbség az 5. kitétel eltérő értelmezéséből fakad. Tegyük hozzá gyorsan: nagy részben.

Furcsán érezhetnék magukat a pécsi (vagy akárhova valósi) választópolgárok, ha egyszer abba szaladnának bele, hogy „támogassa Gipsz Jakabot, a Magyar, Szocialista Párt támogatottját”. Már csak egy baloldali párt kellene, hogy jól meg lehessen téveszteni az embert, hiszen a magyar is lehet Magyar, illetve egy szocialista párt is lehet Szocialista Párt annyi erővel, amennyivel az összefogás lett Összefogás. A vessző pedig részletkérdés.

Az elvi esély is esély

Ha egyszer a választók egy részének eszébe az ÖPE jut az Összefogás szóról, akkor mindegy, hogy jogilag létezik-e szimplán Összefogás nevű jelölő szervezet (amúgy nem létezik). A – másodfokon eljáró – területi választási bizottság indokolása szerint „nincs jelentősége annak, hogy az összefogás szó a plakátokon nagy kezdőbetűvel szerepel. Az összefogás kis vagy nagy kezdőbetűvel egyaránt magyar szó, fogalom, amely számtalan összefüggésben, jogszabályi tiltás hiányában, bárki által szabadon használható. A szó önmagában nem ad alapot az Összefogás Pécsért Egyesületre történő utalásra, s nem alkalmas a választók megtévesztésére sem” (idézet az MTI-től).

Hogy az „Összefogás” szóról ki mire asszociál, azt nehéz eldönteni, egy azonban biztos: ilyen esetekben nem (sem) elég csupán a jog betűjéből kiindulni. Nem túldimenzionálva az ÖPE szerepét a pécsi helyhatósági választáson, a lényeg az elv maga. Akármilyen jelentéktelen, kicsi is egy adott szereplő, egyenlőnek kell tekinteni a többivel. Ezért aztán a választópolgárok megtévesztésének elvi lehetőségét sem szabad megengedni, márpedig aminek elvi esélye van, annak van esélye. A megtévesztésre való esélyadás pedig a szabad akaraton alapuló, megfelelő információk birtokában meghozott választás demokratikus (alap)elvének mond ellent.