Kis tehén, nagy tehén

Ugye mindenki emlékszik arra, amikor Csernobilből szabadult, dinnyének vagy fagylaltnak álcázott, esetleg lefejezett tehenek lepték el a főváros legforgalmasabb pontjait? A két egymást követő kultúrakció, valamiféle elbaltázott street art-nak, vagy a határokat nem ismerő posztmodern művészet megnyilvánulásának tűnhetett a naiv szemlélődő szemében, pedig a főváros bőkezű támogatását élvező, jótékony kultúrsokk volt.

Az akció alapvető lényege, hogy színesítsék a belvárost és felderítsék az embereket, valamint hogy a több hónapos kiállítás után elárverezzék a teheneket, és a pénzt különböző jótékonysági akciókra költsék (elég elborult ember lehet, aki egy ilyen tehénnek díszíti a kertjét...). A szervezők kreatív pályázatot írnak ki, amelyre képző-, és iparművészek, grafikusok, kreatívok valamint civilek is jelentkezhetnek, és a legjobbak (vagyis amelyekre találnak szponzort) állhatnak neki teheneket megművészezni.

India Budapesten

A tehenes ötlet nem nyerte el mindenkinek a tetszését: párat megrongáltak, tavaly nyár elején pedig a tehénraktár ki nem derített okokból felgyulladt. Ez jócskán eltolta a tehén kiállítást: először 2008 helyett 2009-re vándor tehénturnét terveztek, majd hirtelen átálltak kölyök elefántokra.

Az egy dolog, hogy a kis elefánt aranyosabb mint a nagy, tőgyös jószág, csak igen nehéz lesz beadni a turistáknak, hogy az elefántok hogy illeszkednek a városképbe, esetleg az országimázsba. Mert a tehén még elmegy: Magyarországon sok van belőle, végül is agrárnemzet vagyunk és valamire amúgy is el kellett verni a pénzt - a művészetek támogatása meg mindig piros pontot jelent. No de egy elefánt?

A válasz valószínűleg a patrónus kilétében rejtőzik. Ugyanis a rendezvény egyik fő támogatója az Elephant Holding, amely főleg zöldövezeti ingatlanfejlesztéseiről ismert (tehát alapvetően is nemest célt támogat). Egy főtámogatónak viszont sok pénzt illik beleraknia egy kultúrprojektbe, amiért azért kérhet apróbb változtatásokat: például magyar helyett India „teheneket” használjanak.

Apropó, pénz. A város költségvetését nem lehetett elfogadtatni az ellenzékkel, mert az amúgy is dagadó hiteladaghoz egy újabb zsáknyit akartak felvenni - annyira nincs pénz semmire. De Csikós Balázs főszervező szerint a főváros az esemény másik főtámogatója, ami jelentős lovéinvesztálást jelent - költségvetés híján a semmiből. Az, hogy lesz-e költségvetés, pedig egy volt ügynök körüli belpolitikai vihartól függ.

Maga az esemény

Az elefánt parádé 2009 elnevezésű rendezvény a nyár közepétől a szeptemberi aukcióig fog tartani. Száz elkészült elefánt közül több mint ötvenet az Andrássy út és a Felvonulási tér környékén fognak felállítani, de több jut majd plázákba, és egyéb forgalmasabb helyekre is. A célkereszt ezúttal a csöveseken van: az árverésen befolyt összeg 80 százalékát a 10. kerületi hajléktalanszálló felújítására fogják költeni, 20 százalékát pedig az alkotók kapják meg (a tehenekkel 20 millát kaszáltak, így most is pénzeső várható).

A kiállítás fővédnöke Horváth Csaba főpolgármester-helyettes ekképp vélekedik a parádéról: „Mindig az a kérdés, hogyan lehet egy-egy probléma kapcsán felkelteni a társadalom figyelmét. Egy hasonló összefogással van rá esély, hogy ki tudjuk szélesíteni az emberek látókörét, és mindenki talán egy kicsit magába mélyed, és nyitottabbá válik. Ez önmagában is szükséges ahhoz, hogy a hajléktalanok problémáin enyhíteni tudjunk".

Azonban a járókelőknek a hajléktalanok fognak a legutoljára az eszébe jutni, ha egy zebracsíkos elefántra néznek, így kérdéses, hogy a rendezvény e célját mennyire éri el. Ahogy az is kérdéses, hogy a csernobili elefántok mennyire javítják és mennyire rontják a Budapest városképét - valamint hogy a romkocsmákra és ezeréves épületekre kíváncsi turisták mennyire tolerálják majd a kreatív ormányosokat. Annyi viszont bizonyos, hogy látványosság az lesz, még ha nem is épp szívderítő.