A tanulmány szerint a Fidesz már a válság Magyarországra megérkezése előtt is aktívan próbálta bevinni a válság témakörét a hazai közvéleménybe. Augusztusban és szeptemberben többnyire még az ellenzéki párt sem a közelgő pénzügyi világválságról beszélt, hanem egy olyan szociális és gazdasági krízisről, amelynek előidézéséért Gyurcsány Ferenc gazdaságpolitikája a felelős.

A Fidesz a pénzügyi világválság magyarországi megjelenése után is azt kommunikálta, hogy a nemzetközi krízis nem okozója, hanem csupán leleplezője volt Magyarország államcsőd közeli helyzetének. Bár a válság okainak és az azért viselt politikai felelősségnek a megítélésében komoly eltérések mutatkoztak a pártok álláspontjai között, a pénzügyi világválság és a specifikusan magyar, belpolitikai, szociális és gazdasági válság szeptember végétől szorosan összekapcsolódott az SZDSZ és az MDF kommunikációjában is - állapítja meg a tanulmány.

2008 augusztusában és szeptemberében már több szakértő és médium figyelmeztetett a pénzügyi világválság közeledtére. A magyar kormány kommunikációjában ugyanakkor október 10-ig nem jelent meg a válság, ehelyett azt próbálta közvetíteni, hogy két év sikeres kormányzásának köszönhetően az ország "túl van a nehezén", 2009-re gyorsul a gazdasági növekedés, és erősödik a jólét.

A BKF elemzése szerint a válság kommunikációjának magyarországi ellentmondásossága, fáziskésése azzal magyarázható, hogy a pénzügyi világválság egy politikai kommunikációs hadjárat kellős közepén érkezett. Ebben a folyamatban az egyik politikai tábor arra koncentrálta kommunikációját, hogy a mélyülő válság miatt az ezért felelős kormánynak azonnal le kell mondania, a másik pedig épp ellenkezőleg arra, hogy az ország sikeresen túljutott a nehezén, és ígéretes jövő küszöbén áll.

Összességében a válságkommunikáció nem segítette elő, hogy a lakosság kellő időben világos, közérthető és pontos képet kapjon a fejleményekről és a válságnak a hétköznapi emberek életére gyakorolt hatásairól, következményeiről. Ennek oka a téma szinte azonnali "átpolitizálása", a "követhetetlenül sok válságkezelő program, javaslat és bejelentés, a kormányzati tájékoztatásban eluralkodó paternalizmus", valamint az "optimista" és "pesszimista" megszólalásokban tapasztalható markáns eltérések, sőt, az egyes közszereplők más-más időpontban elhangzott nyilatkozatain belül is érzékelhető ellentmondások - mutat rá a tanulmány.