Az intézet által készített összesítés szerint az első öt helyezett közül a szocialista Hegyi Gyula és Tabajdi Csaba, valamint Olajos Péter egyértelműen a plenáris üléseken mutatott teljesítményének köszönhetően került az élre, míg Szent-Iványi István a jogalkotási munkája miatt.

A legnépesebb magyarországi EP-küldöttséget adó Fidesz politikusai közül a legaktívabb, a delegációvezető Szájer József is csak a hetedik helyet kapta, s a párt politikusainak zöme a középmezőnyben végzett.

Az összegzésben az olvasható, hogy "árulkodó" továbbá Schmitt Pál tizenhetedik helyezése: a Fidesz listavezetőjének ellenőrzési és jogalkotási tevékenysége is jóval átlag alatti, így kizárólag a frakción belüli erős pozíciója miatt kerülte el a lista legvégét, ahová a képviselői munkáját látszólag félállásban végző párttársa, Schöpflin György került.

Az intézet érdekességként említi, hogy az összesítés első tíz helyezettje közül nyolc megkapta az újrázás lehetőségét, vagyis befutóesélyes helyre került pártja idei EP-listáján. Az élmezőnyből Olajos Péter az egyetlen, aki a következő ciklusban biztosan nem lesz uniós képviselő, miután az MDF helyette Bokros Lajos és Habsburg György jelölése mellett döntött.

Mint írták, mindez azt jelenti, hogy az MSZP - Göncz Kinga külügyminiszter mellett – a legjobban teljesítő képviselőinek adta listája első öt helyét, az SZDSZ pedig Szent-Iványi Istvánt tette az élre. Kevésbé egyértelmű a helyzet a Fideszben - tették hozzá -, ahol a rangsor első felében található Becsey Zsolt (11. hely) nem szerepel a párt jelöltjei között, szemben az összesítés utolsó, 24. helyén végző Schöpflin Györggyel.

Az egyes magyarországi EP-delegációkhoz tartozó képviselők aktivitási rangsorban elfoglalt helyezéseinek átlaga szerint az első az MDF, a második az SZDSZ, a harmadik az MSZP, a negyedik a Fidesz.

Az elemzés szerint ez is jelzi, hogy a kis létszámú magyarországi delegációk nem tűntek el az Európai Parlamentben, sőt erőn felül teljesítettek, dacára annak, hogy a plenáris időkeret, valamint a bizottsági pozíciók és feladatok elosztásának - írott és íratlan - szabályai egyaránt a nagyobb létszámú küldöttségeket részesítik előnyben.

A 2004. júniusi európai parlamenti választáson Magyarországnak 24 mandátum jutott: tizenkettőt a Fidesz, kilencet az MSZP, kettőt az SZDSZ, egyet pedig az MDF szerzett meg. Így tizenhárom magyarországi honatya az EP legnépesebb képviselőcsoportját adó Európai Néppárt és Európai Demokraták (EPP-ED) frakciójának a tagja, míg az MSZP színeiben mandátumot szerzők az Európai Szocialista Párt (PES) képviselőcsoportját erősítik, a két szabad demokrata politikus pedig a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) frakciójában ül.

Az intézet elemzésében megjegyezte: a magyarországi EP-képviselők aktivitási sorrendjét négy mutató - az Európai Parlamentben viselt tisztségek, a jogalkotási tevékenység, valamint a feltett kérdések és a plenáris ülésen elhangzott felszólalások száma - alapján állították fel, majd a helyezések átlagolása révén létrejött abszolút rangsort közölték. Hasonlóképpen jártak el az egyes delegációk aktivitása kapcsán.

Kiemelték, hogy mind a plenáris felszólalások időkerete, mind a jelentések és vélemények kiszignálása elsősorban a frakciók nagyságától függ: az elosztás a nagyobb képviselőcsoportokat - vagyis mindenekelőtt a néppártit és a szocialistát - preferálja. E szisztéma a frakciókon belül is érvényesül, tehát a nagyobb létszámú delegációk tagjai többet beszélhetnek, több feladathoz és pozícióhoz juthatnak, ami a javukra válhat az aktivitási mutatók feltérképezésekor.

A Republikon azt írja magáról egy kiadványában, hogy "pártpolitikailag független, de vállaltan a liberális értékeknek elkötelezett, piaci alapon működő politikai-kommunikációs intézet".