A nyíregyházi zsidóság pusztulása című kiadvány szerzője Nagy Ferenc, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltár nyugalmazott igazgatója leginkább azt nem érti, hogyan változott meg a helyi lakosság toleranciája, hiszen sokuk kifejezett egyetértésével zajlott le a városban 104 éven át békében élő zsidók elhurcolása.

- A zsidók letelepülése előtt és után egy-egy alkalommal került sor vérvádra a megyében. 1790-ben Nagykállóban egy fiú eltűnése után, majd 1882-ben az ismert tiszaeszlári per során.

Az előző esetben már halálos ítélet is elhangzott a gyanúsított ellen, amikor kiderült: a fiú libapásztornak állt egy másik településen, és nem szólt róla szüleinek. A tiszaeszlári perben pedig az eljárás során bizonyosodott be: öngyilkos lett az a cselédlány, akiről azt híresztelték, hogy rituális áldozattá vált. Mindkét eset után kiemelték a helyi vezetők, hogy a nép nem hagyta magát bevonni a hecckampányba.

Ezért az akkori főispánok meg is dicsérték a helyieket, s leszögezték: a gyilkosságot a zsidó és keresztény vallás egyként halálos bűnnek tartja. És ilyen szép történelmi példák után 1944. május 15-én, az akkori nyíregyházi polgármester, Szohor Pál, amúgy idetelepített szlovákok leszármazottja, aki magyarságát igazolandó nevét Nyíregyházira változtatta, a templomból kijövet kijelentette: "Hála Istennek! Ez az első vasárnap városunkban, midőn először zsidómentesen tarthattuk meg istentiszteletünket!".

Nagy Ferenc úgy került bele a holokausztkiadvány-szerkesztésbe, mint Pilátus a Krédóba. Akkor volt a Szabolcs-szatmár-Bereg megyei Levéltár igazgatója, amikor 1994-ben Ságvári Ágnes javaslatára minden múzeumnak ki kellett jelölnie valakit, aki a holokauszt tárgyában anyagokat szerkeszt a középiskolák számára. Mivel más nem vállalta, ő vette át a területet. 2004-ben készült el a már említett könyve a Nyíregyházi zsidók pusztulása címmel. A kiadvány egyedi sajátossága, hogy az elhurcoltak nevét is közreadja. A lista 4753 személy adatait tartalmazza.

Itt nem maradhatnak!

- Számtalan levelet kaptunk azoktól - és a rokonaiktól -, akik Auschwitz felszabadulása után haza sem jöttek, hanem azonnal az ország más részébe vagy Nyugatra távoztak. Így tudtunk arra következtetni, hogy az elhurcoltak mintegy 20 százaléka élhette túl a vészkorszakot. A hazaérkezettek leszármazottainak száma manapság legfeljebb száz körülire tehető a megyében.

- Hogyan zajlott le maga az elhurcolás?

- Április 16-án állították fel a nyíregyházi gettót egy olyan városrészben, ahol sok zsidó lakott. Itt példátlan zsúfoltságot eredményezett, hogy zsidó tulajdonban lévő házakba szállították a város érintett lakosságát. Akadt olyan ház is, amelyben 100-160 embernek kellett elférnie. Egyébként ma is állnak ezek az épületek. A helyi lakosok félni kezdtek, hogy az embertelen viszonyok közepette járvány törhet ki. Ezért kérték, hogy a gettóból minél hamarabb szállítsák gyűjtőtáborokba az áldozatokat. A legtöbb városban a gettóból hurcolták el szerencsétleneket, nem iktattak be újabb stációt kálváriájukba. Itt ez kegyetlenebbül történt.

- Hol voltak a gyűjtőtáborok?

- Nem használt gazdasági központokat, majorságokat jelöltek ki erre a célra, összesen négy helyen, ahol aztán végképp hiányzott minden olyan létesítmény, amely az összezsúfolt emberek létét valamelyest elviselhetővé tehette volna. A negyedik gyűjtőtábort azoknak tartották fenn, akikkel a hatalomnak politikai nézeteltérése is volt. Az elszállítás közben pokoli jelenetek játszódtak le, mert csak a szállításkor derült ki, kit hova visznek.

Volt, hogy a családfő, aki a korlátozott mennyiségű élelmiszercsomagot tartott kis motyójában, az egyik csoportba került, a család többi tagja, aki a ruhafélét és az ágyneműt vitte magával, a másikba. Az üldözöttekkel szemben tanúsított kegyetlen bánásmód egyik oka az volt, hogy a csendőrök kínzással akarták kiszedni az emberekből, hova rejtették el arany ékszereiket. Szó szerint kiverték vagy ki akarták verni belőlük. Harmincegy haláleset is történt. Elterjedt a hír, az üldözöttek latrinába dobták az aranyat, hogy ne kerüljön a csendőrök kezére. A táborok kiürítését követően a helyi lakosság arany után kutatva kipucolta a latrinákat.

- A gyűjtőtáborok kiürítését május 14-én kezdték el, a szekéren és gyalog oda hajtott áldozatokat a nyíregyházi és nagykállói vasútállomásokon vagonírozták be - idézte fel Nagy Ferenc. - Gyakran a haldoklókat, betegeket is feltuszkolták a marhavagonokba, hiszen a parancs úgy szólt, hogy "itt nem maradhatnak". Innen indultak el a halálvonatok Auschwitz II.-Birkenau felé.

- A bírósági ügyek mai sebességéhez szokva már kuriózumnak hat, hogy kerek egy évvel a nyíregyházi zsidók elhurcolása után bíróság előtt kellett felelnie azoknak, akik tevőlegesen részt vettek benne. Mit lehet tudni a felelősségre vonásról?

- A fő felelősök meg a buzgólkodók nagy része természetesen Nyugatra menekült, köztük a polgármester is, aki többször kimutatta: nincs ellenére a zsidótlanítás. Így aztán mások, a kisebb bűnösök vagy éppen a bűntelenek szenvedték el a büntetéseket. Például az az orvos, akit a gettó tisztiorvosának neveztek ki, két évet kapott pusztán ezért. Annak ellenére, hogy feladatát emberségesen látta el, és több javaslatot is tett, hogyan a gettóban biztosítsák az elemi egészségügyi feltételeket.