Az alsó végtag verőereinek beszűkülése először futás, gyors járás közben okoz lassításra, majd megállásra kényszerítő fájdalmat, de előrehaladott állapotban már nyugalomban, akár fekvő helyzetben is időnként kegyetlen fájdalom gyötri a beteget.

Ha az érszűkületet okozó folyamatot gyógyszeresen nem sikerül rendezni, az alsó végtag amputációjára is sor kerülhet, különösen akkor, ha az egyik leggyakoribb érkárosító tényezőt, a dohányzást a beteg nem tudja abbahagyni. A korszerű gyógyszeres kezelés lényegesen javíthat a helyzeten, de csak akkor, ha a tablettákat a javasolt adagban és időben beveszik.

Don Poldermans holland kutató és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy az érszűkület miatti műtétek után a betegek mennyire tartják magukat a kezelőorvosuk által javasolt gyógyszerek pontos bevételéhez. A munkacsoport 11, Hollandia területén lévő kórház betegeinek adatait gyűjtötte össze öt év gondos munkája során.

Félezernél több érbeteg sorsát követték úgy, hogy a műtét után három évvel a vizsgálat résztvevőinek gyógyszerszedését, életmódi szokásait részletes kérdőívvel igyekeztek tisztázni. A betegek szedte gyógyszerek összetételét, adagját összehasonlították azzal az optimális kezeléssel, amelyet a nemzetközi gyógyítás irányelvei az adott helyzetben, nagy vizsgálatok eredményei alapján ajánlanak.

Az irányelvek szerint ezeknek az embereknek olyan, kombinált gyógyszerszedésre lett volna szüksége, amelyben megtalálható a vér fokozott alvadékonyságának gátlására szolgáló aszpirin kis adagja, a "rossz" koleszterin szintjének csökkentésére szolgáló sztatintabletta, illetve a gyakran, egyidejűleg jelen lévő koszorúér-betegség megfelelő gyógyszerelése.

Az adatok arra utaltak, hogy az operáció után a súlyos érbetegeknek csupán a fele szedte kihagyás nélkül a doktorok által javasolt készítményeket. Az is jól látszott, hogy a dohányzást abbahagyó, de a gyógyszerszedés szabályait pontosan betartó érbetegek jobban javultak, mint azok a sorstársaik, akik csak több-kevesebb rendszerességgel vették be tablettáikat.