- Most ráadásul beugró próbára sietek, mert az egyik színésznőm, Farkasházi Réka terhessége miatt Ábel Anita veszi át a szerepet a Társasjátékban, amelyet a Fővárosi Művelődési Házban adunk elő. Ilyen "végzet" ért utol a Mezítláb a parkban rendezése közben is. Pikali Gerda szerepét hasonló okok miatt ott Haumann Petra vette át, majd ő is terhes lett, akkor megkapta Sztankay Orsolya, aki ugyancsak anyai örömök elé nézett, ezért végül - már szülés után - visszavette a szerepet Pikali Gerda. Szoktam is mondani tréfásan a színésznőimnek, hogy a szexet megtiltom, ha veszélyezteti az előadást.

- Hosszú évek után mintegy harmincadmagával jöttek el a Budaörsi Játékszínből Éless Béla vezetésével, és teremtették meg az új játszóhelyet Újbudán.

- Budaörshöz sok nagy sikerem fűződik, így nem is volt kérdéses, hogy amikor Éless Béla mandátuma lejárt, jöttünk vele. Ő igazi színházcsináló ember: már korábban életre hívta a Tatabányai Játékszínt, évtizedekig vezette Budaörsöt, és reméljük, hogy az Éless-Színnel is ilyen sikersorozat elé néz. Egyébként ha nekem lenne egy színházam, biztosan őt hívnám gyakorlati vezetőnek.

- Sopronhoz is évek óta hűséges. Most éppen Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című drámájával járják az országot, legutóbb Veszprémben léptek fel.

- Pedig először nem akartam elvállalni, mert Henrik teljesen más, mint Koncz Gábor. Azokat a szerepeket szeretem, amelyekkel azonosulni tudok. De egy férfi, aki negyven évig egy nőn rágódik - az nem én vagyok! Ezért minden előadáson szinte fel kell vágnom az ereimet este héttől tízig. Mégis Márai egész gondolkodásmódját ismerősnek érzem, ez az, ami közös bennünk. Olyan mondatokat mond ez a Henrik, amelyeket magaménak érzek.

Például: "Az emberrel nemcsak történnek a dolgok, hanem csinálja is, ami történik vele. A végzet az ajtón át lép be, amit mi tárunk ki, és tessékeljük be rajta a végzetet." Ez az én ars poetikám is. Vagy: "A világ semmit sem tehet ellenem.

Az új világrend megsemmisítheti az életformát, amiben születtem, elvehetik az életem, a szabadságom, a fontos az, hogy én nem alkuszom." Pontosan így éltem és élek. Nem hajlongok, nem alkuszom, a tölgyfát szeretem, nem a fűzfát! Lehet, hogy ez ma nem korszerű magatartás, mert a világ nem igényli a hősöket, az olyan férfias férfit, aki adja és kapja a pofonokat. Én viszont konzervatív értékrendben és színházban nőttem fel.
- Szerencsére még maradtak szerepek az én hősi alkatomnak is – teszi hozzá.

Nyárra például elvállalt egy szerepet a Tenkes kapitányában, amelyet Balikó Tamás rendezésében a siklósi várban, szabadtéren mutatnak be. Ősszel pedig Sopronban vár rá Dürrenmatt Play Strindbergje, amelyben Básti Lajos hajdani nagy szerepét alakítja Csiszár Imre rendezésében. Sopronba két szerepre szerződött, a másik Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker című darabja lesz, amelyben tizenöt évvel ezelőtt már játszott a Madách Színházban. Mint mondja, így a szöveget csak elő kell hívnia az agyából.

- Mikor és hogyan pihen?

- Most jöttem Eger környékéről, ahol vadásztam. Nem társaságban, csak egyedül a kutyámmal. Nem lőttem semmit, viszont tökéletesen kikapcsolódtam, feltöltődtem. A vadászatban nem az a szép, amit nyújt, hanem amit ígér. Azért is várom a nyarat, mert nagy vízimádó vagyok. Gödön, ahol élek, elindítottam újra a dunai vízi életet: motorcsónak, vízisí és jó társaság.

Aztán, mint mondtam, a Siklósi Várszínházban játszom, ahová esténként 1200 ember befér. Legutóbb, mikor Veszprémben voltunk a Márai-darabban, megkeresett Bujtor István, az ottani igazgató azzal, hogy bármit eljátszhatok nála. Megvalósíthatom egy régi szerepálmomat. Hogy mi lesz az, hadd maradjon egyelőre az én titkom.