Csak egy nyelvet tanul a legtöbb diák

A felmérés célja az volt, hogy a nyelvtanárok és a tanulók véleményének feltárásával, valamint osztálytermi megfigyelésekkel és dokumentumok elemzésével átfogó képet adjanak a szakközépiskolákban és szakiskolákban folyó nyelvoktatásról, a diákok nyelvtanulási lehetőségeiről, az eredményekről és a problémákról.

A szakképző intézményekben a nyelvoktatás helyzetének felmérése két fordulóban történt, a 2007/2008-as tanév tavaszi félévében. A felmérés első szakaszában a megkeresett 922 intézmény fele töltött ki elektronikus adatlapot és internetes kérdőívet, s az iskolák 12.390 nyelvi csoportról szolgáltattak adatokat, amelyekben összesen 167.983 diák tanult idegen nyelvet. A második fordulóban egy 67 intézményből álló reprezentatív mintát választottak ki.

Az összegzés szerint az érintett intézményekben egyetlen idegen nyelvet tanulnak a diákok, a szakközépiskolások közül is mindössze minden 10. diák tanul két idegen nyelvet. Ezek az adatok nem felelnek meg a nemzeti alaptantervben rögzített követelményeknek és messze elmaradnak az európai nyelvpolitikai alapelvektől, amelyek szerint felnőtt korra az anyanyelv mellett két idegen nyelvet kell tudnia használni minden európai polgárnak.

A megkérdezett diákoknak a szakiskolákban közel a harmada, a szakközépiskolákban a kétötöde tanulna két idegen nyelvet, ami egyértelműen meghaladja azt, amit az intézmények nyújtanak. A szakiskolások közül minden ötödik, a szakközépiskolások közül minden tizedik nem tanulna egy idegen nyelvet sem, ha tehetné.

A szakközépiskolákban a diákok közel 60 százaléka angolul, 40 százaléka pedig németül tanul, a szakiskolások esetében az arány fordított: többségük a német nyelvet tanulja. A többi nyelvet kizárólag második idegen nyelvként tanítják, minimális számban.
Az eredmények azt mutatják, hogy a szakiskolákban több mint kétszer annyian vannak azok, akik angolul tanulnának, mint azok, akik németül. A szakközépiskolások esetében a németül tanulók száma közel kétszer akkora, mint ahányan ezt a nyelvet választanák. Az angol lényegesen népszerűbb a tanulók körében, mint a német, és jelentős azok száma, akik nem azt a nyelvet tanulják, amit szeretnének.

Ezek az adatok hűen tükrözik a hazai és nemzetközi motivációs vizsgálatokban jelentkező egyértelmű trendeket, amelyek az angol világnyelvvé válásának hatására egyre erősebben érvényesülnek: az angol nyelv tanulása jobban motiválja a diákokat.
Ez a tény nagy valószínűséggel jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a válaszadó intézmények és nyelvtanárok egyaránt első helyen emelik ki a szakképző intézmények problémái között a diákok motivációjának alacsony szintjét. Ugyanakkor a diákok válaszaiból magasabb szintű motivációra lehet következtetni, mint amit az iskolák és a nyelvtanárok megfogalmaznak. Ennek egyik oka, hogy a diákok nem azt a nyelvet tanulják, amelyiket szeretnék.

A megoldás a felmérés készítői szerint kézenfekvő: ha két nyelvet tanulnak a diákok, akkor az angol és a német mellett más nyelvek is felkerülnek a szívesen választott nyelvek listájára.

A felmérésben részt vevő intézményekben az első két évfolyamon nem tanulnak a diákok szaknyelvet és a felsőbb évfolyamokon is igen alacsony az arány: mindössze a nyelvi csoportok 28 százalékában érhető el a szaknyelv, igen alacsony óraszámban, többnyire a 13. évfolyamon, az érettségit követően.

A szaknyelvet nyelvtanárok tanítják, alacsony azoknak a szakoktatóknak a száma, akik tudnak idegen nyelven, és elenyészően kevesen vállalnak részt a nyelvtanításban.
E kérdésben a tanulók véleménye ellentétes volt a nyelvtanárok álláspontjával. Bár a nyelvtanárok szerint a szakmai nyelv iránt diákjaik alig érdeklődnek és a szakmai tárgyak célnyelven történő tanítását alig támogatják, a szakiskolai tanulóknak a fele, a szakközépiskolásoknak közel a háromnegyede válaszolta azt, hogy túl keveset foglalkoznak az iskolában a szaknyelv tanulásával.

Az intézmények túlnyomó többségében a nyelvtanulás körülményei többnyire megfelelőnek mondhatóak. A diákok átlagosan 13 fős csoportokban tanulnak idegen nyelvet - a szakiskolákban heti közel 3 órában, ez némiképpen elmarad az előírt legalább 3 órától, míg a szakközépiskolákban az átlagos heti óraszám 4, ami megfelelő.
Az intézmények infrastrukturális ellátottsága többnyire jó: CD-, illetve DVD-lejátszó, projektor, számítógépterem és internet szinte mindenhol van, de az óramegfigyelések tapasztalatai szerint a tanárok kevéssé használják ezeket. A válaszok alapján nem ismerik fel az ezekben rejlő lehetőségeket és diákjaik számára sem adnak olyan feladatokat, amelyekkel azok önállóan fejlődhetnének.

Sok iskolában nincs nyelvi szaktanterem, s az iskoláknak közel a felében hiányosnak tartják a tankönyvellátottságot. A legtöbb intézményben a nyelvoktató programok, a nyelvi szaktanterem és a könyvtár fejlesztését igénylik.

Korlátozottak az iskolák nemzetközi kapcsolatai, ezen a területen a német nyelv előnyösebb helyzetben van, de alig minden 5. intézmény szervez diákcserét, és igen alacsony a közös projektek aránya, holott az internet segítségével napjainkban ezek megvalósítása nem lehetetlen. Ezek a lehetőségek a nyelvtanulási motivációnak és az önálló nyelvtanulási stratégiák fejlesztésének is hatékony eszközei lehetnek.