Ürtörmelék között hajózik az Atlantis

A héttagú legénység szerelőűrhajósai összesen ötször szállnak ki a nyílt világűrbe, hogy javításokat végezzenek el az űrobszervatóriumon, kicseréljenek néhány elromlott szerkezeteket, illetve újabb tudományos berendezéseket helyezzenek el az űreszközön. A cél az, hogy még legalább öt évre működőképessé tegyék a világegyetem távoli vidékeit kutató Hubble-t.

A teleszkóp azonban olyan magasságban kering, amely "szokatlan" kozmoszbeli vidék az űrrepülőgépek számára. Az űrsiklók úti célja rendszerint a Nemzetközi Űrállomás, amelynek pályája jóval alacsonyabban, mintegy 350 kilométerre van a Földtől; abban térségben űrtörmelékek előfordulása is sokkal ritkább, mint a Hubble kozmikus vándorlásának az útján. Legutóbb például februárban egy amerikai és egy már nem működő orosz műhold ütközött össze 800 kilométeres magasságban, jelentős mennyiségű űrszemetet "produkálva".

Az Atlantis űrhajósaira így egész útjuk során leselkedik az a veszély, hogy egy-egy visszamaradt műholdcsonk vagy hordozórakéta-darab megsértheti űrrepülőgépük külső burkolatát, aminek végzetes következménye lehet a Földre való visszatéréskor.

Szakemberek úgy tartják: nagy figyelmet kell fordítani a Hubble körzetében száguldozó űrtörmelékre, de kicsi az esélye annak, hogy kormoly kár keletkezzen az űrsiklóban. Érvük szerint az űrtörmelékkel teli pályaszakaszon Hubble-t is érték becsapódások, de az űrteleszkóp 19 évi szolgálata alatt nem szenvedett jelentősebb sérülést.

Mindenesetre az asztronauták a hazafelé tartó úton is átvizsgálják az Atlantis külső burkát, hogy felmérjék: érte-e a leszállást veszélyeztető sérülés a hővédő csempéket.