Ez az, ami jól működik Magyarországon!
Étkezési jegy, üdülési csekk, ajándékutalvány. Az adómentes juttatások nagy népszerűségnek örvendenek a munkáltatók és a munkavállalók körében is, sőt, használatukkal még az állam is jól jár. Miért kellene mégis megadóztatni ezeket?
2009. május 14. csütörtök 07:49 - Kesjár Norbert
Már Gyurcsány Ferenc februári válságkezelő tervei között is szerepelt az, hogy az eddig adómentességben részesített béren kívüli juttatásokat a jövőben megadóztatnák, és így jutna ebből is bevételhez az állam.
Ezt az intézkedést egyelőre még a Bajnai-kormány sem vette le a napirendről, noha egyre több szervezet tiltakozik ellene. Az egyik legnépszerűbb ilyen juttatás – az üdülési csekk – adómentességének fenntartása mellett pedig már a köztársasági elnök is felszólalt.
Jobban járna az állam?
A legnépszerűbb béren kívüli juttatások
1. Étkezési hozzájárulás, utalvány
2. Munkába járás költségtérítése
3. Oktatások támogatása
4. Üdülési támogatás/csekk
5. Egészségpénztári kiegészítés
6. Magánnyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés
7. Kedvezményes, illetve ingyenes vállalati termékek
Forrás: DGS Global Research
A kormány a költségvetési szempontok (azaz a költségvetési egyensúly fenntartása) miatt a természetbeni juttatások megadóztatását tervezi. A kormányzati tervek szerint ebből 200-250 milliárd forint bevétele lehetne az államnak.
Ez a hatalmas összeg már első látásra is túlzónak tűnik, de ha belegondolunk a tervezett kormányzati lépés tényleges következményeibe, akkor arra jutunk: bizony, ez ennél sokkal kevesebb hasznot hajt majd a központi költségvetésnek.
A magánszektorból jövő visszajelzések ugyanis azt mutatják, hogy a cégek nagy része megszüntetné az ilyen jellegű kifizetéseket, így jelentősen csökkenne a számuk.
A kormányzati elképzelés – az egyes szakmai körök és szakszervezetek szerint – arra sincs tekintettel, hogy a béren kívüli juttatások (főleg az üdülési csekk) felhasználása jelentős GDP-növelő hatással is jár, így növelve – igaz közvetetten, s nem közvetlenül, mint az adózás esetében – az állami bevételeket is.
Mindent összevetve tehát egyáltalán nem biztos, hogy jelentős költségvetési bevételhez jutna az állam (a Kopint-Tárki felmérése szerint mindössze 7 milliárdot hozna az intézkedés), viszont az száz százalékig biztos, hogy jelentős bevételektől esne el a béren kívüli juttatások megadóztatásával.
Üdülési csekk
Az egyik legjelentősebb béren kívüli juttatás az üdülési csekk. Ennek megadóztatása – szakértők szerint – nagymértékben visszavetné a belföldi turizmust. Ez pedig katasztrofális hatással járna a magyar gazdaság egészére. A hazai GDP 8-9 százalékát teszik ki az idegenforgalmi bevételek, de ami még ennél is fontosabb: az ágazat félmillió embert foglalkoztat.
Ezen bevételek felét pedig a fürdők és a hozzájuk kapcsolódó szálláshelyek termelik ki, ezért létfontosságú, hogy miként alakul a forgalmuk a jövőben.
„A Magyar Fürdőszövetség számításai szerint 20 százalékkal visszavetné a fürdők és wellness hotelek belföldi forgalmát az üdülési csekk megadóztatása” – ezt a szövetség elnöke, Németh István jelentette ki nemrég. Az elnök szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben csupán az üdülési csekkel igénybe vehető szolgáltatások körének szűkítése merülhet fel, mint lehetséges megoldás.
Ott tartunk tehát, hogy miközben szomszédaink, Szlovákia és Románia – annak érdekében, hogy élénkítsék a belföldi turizmust – épp az üdülési csekk bevezetésén gondolkoznak, mi ezzel ellentétesen akarunk cselekedni.
A magánszektor és a szakszervezetek képviselői mellett az üdülési csekk nagy barátja Sólyom László államfő is, aki a minap épp az egyik üdülővárosban mondta: „az üdülési csekk egy társadalmi intézmény, amelynek jól bejáratott funkciója van, a családoknak segít, ezért fenn kell tartani. A Balaton melletti falvak nagy része a turizmusból él, az itteni polgármesterek pedig kongatják a vészharangot, hogy ha az üdülési csekket megadóztatja a kormány, akkor ők tönkremennek”.
Lehet, hogy mégsem lesz belőle semmi
Egyelőre sem az, hogy mely juttatásokat érintené az adóteher, sem pedig annak mértéke nem tisztázott. A kormányzati szándék inkább egyfajta „tabudöntés” (hasonlóan a nyugdíjakhoz).
A széles körű tiltakozások hatására – s itt fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tiltakozások nem politikai tiltakozások, hanem szakmai szervezetektől jöttek – valószínűleg a korábban elképzeltnél „finomítottabb” formában fogják végül benyújtani a parlamentnek. Bár az is elképzelhető, hogy végül semmi sem lesz a tervekből.
Úgy legyen.