Gusztos nemzeti szégyenről prédikál

Egy ország állapotát tükrözi, hogyan dolgozza fel saját múltját - írta az SZDSZ frakcióvezető-helyettese a Nemzeti Emlékhely- és Kegyeleti Bizottság elnökéhez címzett levelében.

Gusztos Péter úgy fogalmazott: 1994-ben háborús bűnösök, náci keretlegények a Rákoskeresztúri temető 298-as parcellájában kaptak díszsírhelyet.

A politikus azt írta, hogy az 1943-ban és 1944-ben Borba vitt, összesen hatezer munkaszolgálatos több mint fele erőszakos halált halt. Bűnük az volt, hogy más vallású és származású emberek voltak, mint a többség: zsidók, Jehova tanúi, nazarénusok és szombatisták.

Gusztos Péter szégyennek nevezte, hogy az ő gyilkosaiknak sírján ma is az olvasható: „a hazáért haltak vértanúhalált”. A magyar állam nem tett semmit azért, hogy Szokolits Ferenc, Asztalos Ferenc, Juhász Pál, Sisák András és Tálas András ne a Nemzeti Panteonban nyugodjanak, mint hősi halottak - írta.

A képviselő emlékeztetett arra, hogy Szokolits Ferenc saját bevallása szerint "a kikötött embereket gyomron rugdosta, ütötte, verte", illetve Cservenkánál „70-75 embert lőtt agyon”. Sisák András és Juhász Pál szintén saját kezűleg bántalmazták és gyilkolták a munkaszolgálatosokat. Gusztos Péter levelében külön felhívta a figyelmet, hogy hősi halottként van számon tartva az ötfős keretlegénycsapat parancsnoka, Tálas András is, Radnóti Miklós gyilkosa. Tálas András adta ki a parancsot 22 bori munkaszolgálatos, köztük a költő abdai kivégzésére.

A frakcióvezető-helyettes megjegyezte: 1992-ben Demszky Gábor főpolgármester megpróbálta megakadályozni a 298-as parcella feltárását. Néhány hónappal később a parcella közepére székely kaput emeltek, ami Gusztos Péter szerint kegyeletsértő vétek, hiszen összeköti a valódi mártírok és a náci keretlegények sírhelyeit, de állítása szerint Boross Péter segítségével akkor ezt mégis megtehették.

A volt miniszterelnöknek azt írta Gusztos Péter, hogy 2006 óta ő a Nemzeti Emlékhely- és Kegyeleti Bizottság elnöke, ezért felelőssége kettős az ügyben. Még belügyminiszterként engedett azoknak, akik Radnóti Miklós gyilkosait háborús hősként szeretnék beállítani. Három éve pedig semmit nem tesz az ellen, hogy háborús bűnösök Nemzeti Panteon felirat alatt, díszsírokban kapjanak helyet.

A politikus leszögezte: minden embernek - bármit követett is el életében - joga van ahhoz, hogy békében nyugodjék, ezért nem céljuk sem a halottak, sem még élő hozzátartozóik nyugalmának megzavarása. Az SZDSZ nem azt szeretné, hogy a keretlegényeket újratemessék, hanem azt, hogy hiteles tájékoztatást adjanak, hogy egyértelművé váljon: a magyar állam és a magyar nép nem mártírként és hősi halottként tartja számon Tálas Andrást és társait - írta.

Hozzátette: Radnóti Miklós születésének századik évfordulóján éppen ideje lenne annak, hogy gyilkosainak ügyét felülvizsgálják, ezért fordultak Boross Péterhez.

A Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában 1945 és 1956 között, míg a 301-esben 1956 és 1962 között temették el a börtönben különböző módon meghalt személyeket. A 300-as parcellában nyugszanak - Nagy Imre kivételével, akinek sírja a 301-es parcellában található - a Nagy Imre-per áldozatai (Maléter Pál, Gimes Miklós és Szilágyi József), a megtorlások során kivégzett, de előbb vidéken elhantolt szabadságharcosok, valamint ott vannak az 1956-ban börtönbüntetésre ítélt, de a rendszerváltozás után meghaltak közül is néhányan.

Boross Péter volt miniszterelnök - a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnökeként - a Népszabadságban 2007 végén megjelent cikkek nyomán kért fel állásfoglalás kialakítására egy történészbizottságot, amely 2008 elején kezdte meg munkáját. A legfőbb cél az emléktáblákra felírt személyek nevének azonosítása volt. A vizsgálat során Zinner Tibor és Szakály Sándor a

298-as parcellával, míg M. Kiss Sándor, Rainer M. János és Horváth Miklós a 301-es parcellával foglalkozott.

A vizsgálat eredményeképpen a történészek megállapították, hogy a 298-as parcellájának emléktáblájára legalább 51 háborús bűnös nevét írták fel, a 301-es parcellánál pedig a 315 névből mindössze 190 volt 1956-os elítélté.

A bizottság 2008 májusában azt javasolta, hogy távolítsák el az emléktáblákat a 298-as és a 301-es parcellájából, s olyan emlékműveket állítsanak fel, amelyeken már nem szerepelnek nevek.