Norvégia köszöni szépen, jól van. Az Európai Unióból eddig kimaradt észak-európai országot nem érinti súlyosan a gazdasági válság. Miközben a világ leggazdagabb országai (pl. USA és Japán) recesszióval és hatalmas munkanélküliséggel küzdenek ott változatlanul növekszik a gazdaság és a jólét.

Mi a titkuk?

Ha két szóval akarunk válaszolni: olaj és hal.

Norvégia parti vizei a világ tőkehalállományának jelentős hányadát tartalmazzák. A halászat meghatározó jelentőséggel bír az ország gazdasági életében. Az Északi-tenger ezenkívül még egy – talán még a halnál is jelentősebb – kincset rejt magában: hatalmas mennyiségű kőolajat. A kitermelt szénhidrogénkincs (a kőolaj és földgáz) szinte egészét exportálják, így hatalmas jövedelemre tesznek szert. A kőolajtermelés (és az arra épült iparágak) adják az ország összes bevételének több mint egyharmadát!

A hatalmas összegeket azonban nem költik el, hanem a többségét az 1995-től létező Nemzeti Kőolaj Alapba gyűjtik, amelyben már több mint 400 milliárd dollár gyűlt össze, amit természetesen befektetnek az ország vezetői, így biztosítva a szükséges költségvetési összegeket arra az időre, amikor – nemsokára – elfogy a kitermelhető kőolaj.

Norvégia más tekintetben sem függ a világ többi országától. A rengeteg nagy esésű, bő vízhozamú folyókra épített vízerőműveknek köszönhetően a villamos-energiát illetően teljesen önellátó az ország.

A kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően Norvégia gazdasága prosperáló, egyenletesen növekvő képet mutató nemzetgazdaság. Az idei évre például három százalékos növekedést várnak, s ez biztosítja, hogy továbbra se legyen az országnak államadóssága és továbbra is tíz százalék felett legyen az ország költségvetési többlete.

A fegyelmezett emberek országa

A négy és fél millió lakosú norvég királyságban nemcsak a gazdaság, hanem a szociális háló is nagyon erős. S bár az utóbbi időben az állam kezd „hátrébb vonulni” (az utóbbi öt évben 48-ról 40 százalékra esett vissza az állami újraelosztás mértéke), még mindig jelentős kedvezményekben és támogatásokban részesíti állampolgárait.

Csak egy példa: a többi skandináv országhoz (Svédországhoz, Finnországhoz és Dániához) hasonlóan alacsony a heti munkaidő és magas a munkanélküli támogatás. Az utóbbi ellenére azonban a munkanélküliség továbbra is alacsony, a legutóbbi (áprilisi) adatok szerint mindössze 2,8 százalék.

A kiterjedt állami szerepvállalás (azaz gondoskodás) a szociális szektor minden elemét érinti: a nyugdíjrendszert, az egészségügyi ellátásokat, továbbá a család- és ifjúságpolitikát is. Minden területen hatalmas pénzeket költenek el arra, hogy megadják az állampolgárok létbiztonságát.

A támogatások és kedvezmények azonban nem eredményezi azt, hogy „ellustuljanak” az állampolgárok. A New York Times vonatkozó cikke magyarázatot ad a miértre: szerintük a norvég néplélekben kell keresni a siker titkát. Konkrétabban: a takarékosságban. Az államhoz hasonlóan a lakosság sem adósodott el (szemben például az amerikaiakkal vagy éppen a magyarokkal) az elmúlt években. Mintha őket nem érintették volna meg olyan elemi erővel a fogyasztói társadalom jelszavai, mint a fejlett nyugati világ többi részét.