A választás

Három nagy indiai koalíció és tucatnyi kisebb párt adta la a voksait majd egy hónapon keresztül, öt fordulón át a világ legnépesebb demokratikus országában (az indulókról és az erőviszonyokról bővebben itt olvashat). A választásokat azért kell így szétcincálni, mert a hadsereg és a rendőrség együtt sem bírná szavatolni egyszerre az egész ország belső biztonságát - elvégre 714 millió ember szavazatáról van szó, több ezer etnikai és vallási csoportra lebontva.

Szintén az ország hatalmas méreteit emeli ki, hogy az 543 megszerezhető helyért (2 örökösen jár az egyik birtoknak) 1010 párt közel 5500 jelöltje indult - ahol a helyi kispártok jelöltjei ugyanúgy esélyesek voltak, ahogy a három nagy pártszövetség emberei. Az előbbiek főleg azért, mert múltjuk nagyrészt tiszta, míg a mostani képviselők negyede ellen büntetőeljárás folyik - amik között a korrupción kívül nem ritka a nemi erőszak, vagy az emberölés vádja sem. A törvények szerint nincs lista, csak egyéni körzetek vannak, és a győztes egyszerű többséggel mindent visz - a részszavazatok elvesznek.

Szintén az indiai választás sajátossága - amelynek ötödik fordulója szerdán fejeződött be -, hogy a választások eredményének kihirdetéséig semmilyen politikai adatgyűjtés nem végezhető (hogy azok ne befolyásolják a később szavazókat). Így csak találgatni lehet az eredményt illetően - a választás előtti előrejelzések szoros versenyt jeleztek. Magát a választásokat egyébként csak kisebb zavargások és terrorakciók zavarták meg - főleg maoista lázadók által - mintegy húsz halottat hagyva maguk után.

A döntés

Azt már mindenki megmondta, hogy a három közül egyik koalíciós szövetség sem lesz képes önállóan kormányt alakítani - ezért szüksége lesz további koalíciókra a helyi kispártokkal. A gyenge koalíció viszont félő, hogy nem lesz képes erélyesen kezelni a válságot, és átnyomni a szükséges reformokat, ami az egész ország stabilitását veszélybe sodorhatja - figyelmeztettek az elemzők.

A nép végül további bizalmat szavazott az eddig is kormányzó Kongresszusnak - kürtölték szét szombaton Indiában. Méghozzá meglepő többséggel: 261 helyett szerzett, ami csupán 11 székkel marad el a többséghez szükséges 272 től - így elég pár kispárttal szövetséget kötnie, ami kevésbé kaotikus kormányzást feltételez, mint azt az elemzők jósoltak. A győzelemben nagy szerepe volt Rahul Gandhinak, akit sokan miniszterelnökként szeretnének viszontlátni. Ezzel szemben a fő ellenfél, a jobboldali Szövetség csúfosan alulmaradt: mindössze 160 helyet szereztek, ami a Harmadik front nevű új, kaotikus összetételű szervezet 58 helyével sem éri el a Kongresszus eredményét.

„Végül is India népe tudja mi jó neki, és mindig meghozza az ehhez szükséges megfelelő döntést” - mondta az eredmény nyilvánosságra hozatala után Sonia Gandhi. Igaz ami igaz, a bizalom megerősítésének máris rengeteg pozitív előjele van. Szakértők szerint biztos kormányzást, válsággal való helyes szembenézést, további gazdasági növekedést, szükséges reformokat, és a Pakisztánnal való viszony rendezését fogja hozni az elkövetkező négy év. A befektetők szintén örülnek az eredménynek, és Samir Arora, helyi bróker szerint „fel lehet készülni egy átlagos, 7-8 százalékos részvényugrásra a hétfő tőzsde-nyitónapon”.

Sok van még, mit meg kell tenni

Bármennyire is reményteljes a Kongresszus győzelme, igen sok van még, mit meg kell tenniük az ország normalizálódása érdekében. A kasztrendszert a mai napig nem sikerült eltörölni, a lakosság nagy része még mindig a szegénységi küszöb alatt él, és az etnikai illetve vallási konfliktusok is rengeteg ember halálát okozzák évről-évre. Ha ehhez hozzávesszük a terrorizmus növekvő veszélyét és a dübörgő gazdaság okozta környezetszennyezést, akkor máris nem annyira ragyogó az összkép.

Annyiban viszont biztosan igaza van az elemzőknek, hogy ezeket a gondokat a szövetség korántsem tudná ennyire hatékonyan kezelni - ellenben valószínűleg helyreállítaná az ország csökkenő önbecsülését, és nagyobb rendet tenne a bűnelkövetők egyre növekvő száma közt, már ha ők nyertek volna. A harmadik erők 58 helye viszont mindkét nagypártnak megmutatta, hogy van mitől félnie, ha nem figyelnek oda kellőképpen a népük igényeire.