"A szülő-gyermek viszony az egyik legtartósabb szociális kapocs, amely emberek között létrejöhet. A kapcsolat gyakran pozitív és támogató, de általában irritáció és feszültség is tarkítja" - fogalmazott Kira Birditt, a Michigani Egyetem pszichológusa.

Hogy jobban megértse e kapcsolatot, Birditt 474 szülőt és felnőtt gyermeket vizsgált meg, akik egymástól legfeljebb nyolcvan kilométerre laktak. A szülők többnyire rosszabbul osztályozták gyermekeikkel való viszonyukat, mint amazok, a viszályok fő okaként pedig utódaik életmódját és viselkedését említették. Birditt ezt azzal magyarázza, hogy az apák és anyák többet fektettek a kapcsolatba, és jobban aggódnak gyermekeik előrehaladásáért.

Feltűnt, hogy a szülők lányaikhoz fűződő viszonyukat általában rosszabbul értékelték, mint a fiaikhoz fűződőt. Birditt szerint ez arra vezethető vissza, hogy a nők szorosabb viszonyt ápolnak szüleikkel, mint a férfiak. A gyerekek nemtől függetlenül rosszabbnak értékelték anyjukkal való viszonyukat, mint az apjukhoz fűződőt.

A pszichológus meglepetésére a problémák a korral súlyosbodtak. Lehetséges, hogy a korosodó szülők több gondoskodást várnának el gyermekeiktől, míg azoknak saját kötelességeiket kell teljesíteniük a munka és család terén - írta a Die Welt című német lap online kiadása (www.welt.de).

A legnagyobb problémákat az okozta, ha a két generáció életfelfogása összeegyeztethetetlen volt, vagy ha a szülők kérés nélkül beleavatkoztak a gyerek dolgaiba. "A jó hír az, hogy többnyire a szülők és gyermekek egyaránt konstruktívan álltak hozzá a problémákhoz, és megpróbálták figyelembe venni a másik kéréseit és megérteni nézőpontját" - mondta Birditt.

Azonban a feszültség növekedésével egyre nehezebb konstruktívan kezelni azt. A kutató nem tanácsolja, hogy elhallgassuk konfliktusainkat. "A kikerülés stratégiája nem működik a konfliktusok kezelésében. Úgy tűnik, csak olaj a tűzre" - mondta.