Hadd kezdjem a legfrissebb hírrel: a tegnapi Magyar Hírlapban megjelent interjújában Tőkés László azt mondta, hogy Székelyföldet lassan felvásárolják a románok. Hogyan érzékeli ezt?

Az biztos, hogy Romániában mindig is voltak különböző intenzitású nacionalista törekvések. Nicolae Ceauşescu nacionalista volt, homogén államot kívánt felépíteni, s ennek megvannak a fájó példái. Románia a nemzeti közösségek sokszínűsége, gazdasági, kulturális tevékenységük szempontjából sokat vesztett, Erdélyből, Romániából hiányoznak a szászok és hiányoznak a zsidók is. Ez a fajta törekvés ma is fellelhető, a Ceauşescu-érában szocializálódott politikusok ma is megfogalmaznak hasonlót. Van, amikor nyíltan, van, amikor burkoltan, s van ennek pártja is, a Nagy-Románia Párt.

Kampányidőszakban ezek a dolgok mindig felfokozódnak, a román nacionalistáknak is érdekükben van ilyenekről nagyobb hévvel nyilatkozni. A szélsőségeseknek a szívükben van az ügy, a másik oldal képviselői pedig a veszélyre való figyelmet hívják fel, de nem biztos, hogy kampányban lehet ezeket a folyamatokat objektíven felmérni.

Egy nagy probléma tehát, hogy a román állam, a másik pedig, hogy mi, saját magunk mit teszünk, illetve mi a feladatunk, mulasztásunk.

Mit lehetett volna tenni?

A NATO- és EU-csatlakozás előtti időszakban az erdélyi magyar politikai elitnek, az RMDSZ-nek az lett volna a feladata, hogy – Duray Miklóst idézve – bizonyos fajta külső kényszert teremtsen, s felhívja a figyelmet, hogy nem rendeződtek a kisebbségi jogok Romániában, amúgy ez így van mind a mai napig. Intenzív munkával, következetes külképviselettel olyan szövetségeseket lehetett volna találni, akik külső támogatásával már túl volnánk az erdélyi magyar nemzeti közösség jogainak rendezésén. Ráadásul ha a magyarok dolga rendeződik Erdélyiben, ugyanezeket a jogokat Románia biztosította volna a többi nemzeti kisebbség számára. Külső kényszer – ez egy nagy mulasztás.

Ugyanezt a mulasztást követte el például az MKP Szlovákiában. Ahogy az RMDSZ inkább a román, úgy az MKP a szlovák politikát hitelesítette Brüsszelben a saját közösségi érdekeink megjelenítése helyett.

A jelenlegi helyzetben mi a teendő?

Egy szabad országban, ahol a pénz, a tőke, a polgárok szabad mozgása biztosított, ez egy nehéz kérdés. Jól neveltség kérdése. Benne van nemzetközi előírásokban, hogy nem lehet egy terület etnika összetételét megváltoztatni. Ajánlásokként ez megvan, de nehéz az ilyen törekvéseket kivédeni. Gazdasági értelemben lehetne olyan lépéseket tenni, amelyekkel saját közösségünket erősítendő, saját magunk vásárolnánk fel az eladó területeket. Gazdasági lépésekre gazdasági választ kellene adni. Ehhez azonban a közösségünknek kellene gazdaságilag erősebbnek lennie.

Szükséges volna számunkra egy erős anyaország segítsége, amely anyaországként viselkedik, nem pedig mostohagyerekként kezeli a határon túli magyar közösségeket. Ez egy kitárulkozási lehetőség Magyarországnak, gazdasági szempontból is: nem beszűkülni kellene a határok közé, hanem kitárulkozni. Magyarország számára lehetőség az, hogy Erdélyben van másfél-két millió „követe”. Olyan gazdasági „attaséja”, aki ismeri a szomszédos ország, Magyarország gazdasági és jogi környezetét, beszéli a nyelvét, érzelmileg pedig a magyar nemzet tagjaként gondolkodik. ezzel a kérdéskörrel sajnos az anyaország sem foglalkozik. Ebből a szempontból tényleg magunkra vagyunk maradva. A mi politikai elitünk cserben hagyott az elmúlt 18-19 évben, mert Magyarország is akkor tudott volna igazán őszintén segíteni bennünket, ha az elitünk megfogalmazta volna, hogy miben kér segítséget az anyaországtól. Ehhez kellett volna egy közösségi jövőképet felállító politika.

Ebben a jövőképhiányos helyzetben mennyire lehet előremutató az RMDSZ-EMNT közös lista?

Ez pontosan annyira hamis, mint az egység demagógiája. Az egység hamis, az összefogás is az, mert nem teljes, csonka. Jogi értelemben június 7-én gyakorlatilag egy RMDSZ listára szavaz a választópolgár.

De jure… De facto pedig az a Tőkés László a lista vezetője, akit a Magyar Polgári Párt is támogatott 2007-ben.

Tőkés László püspök úr személye az RMDSZ listáját erősíti, ő mint többletlehetőség jelenik meg az RMDSZ számára – nélküle az RMDSZ nem jutna be az Európai Parlamentbe. Viszont most az RMDSZ jut be, s a tulipánra lehet szavazni. A másik alternatív szervezet, a Magyar Polgári Párt, még akkor is, ha kisebb és fiatalabb, gyakorlatilag nem jutott semmifajta szerephez. A párttörvény és a választójogi törvény értelemében két jogi entitás van ma, amelyek részt vehetnének a választásokon: a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ. Ezeknek a szervezeteknek az a dolguk, hogy a helyhatósági választásokon biztosítsák a választás szabadságát, ugyanakkor a parlamenti, vagy az EP-választáson koalícióra kell törekedni. A román törvények szerint egy koalíciónak ugyanolyan feltételeket kell teljesíteni, mint egy önálló pártnak: 200 ezer támogató aláírást kell felmutatni – Magyarországon ezt kopogtató cédulákkal oldják meg, nálunk aláírás-gyűjtéssel –, s mindkét esetben 5 százalékos küszöb van.

A Markó-féle doktrína arról szól, hogy az RMDSZ-en kívül nincs élet – mondjuk mi szerényen, ő még szigorúbban gondolja, szerinte nem is lehet élet. Gyakorlatilag az egypártrendszer elkötelezett híve, s visszatérhetünk az első kérdéshez, amelyben arról beszéltünk, hogy a Ceauşescu idejében szocializálódott politikusok alkotják ma a romániai politikai elitet. Ez Markó Bélára is igaz, ő Hajdú Győző mellett volt alapszervezeti párttitkár Marosvásárhelyen, s így is gondolkodik. Az egypártrendszerben gondolkodik, számára idegen minden, ami a demokráciát idézi. Ez hátráltatja annak a politikai modellnek a felállítását, amelyre hosszú távon alapozni kell az erdélyi magyar közéletet: ez a helyhatósági választásokon való verseny, a parlamenti választásokon pedig koalíció.

Az MPP egyik minapi közleményében is hasonlóan fogalmaztak. Ez azt jelenti, hogy csak politikai pártok koalíciója elfogadható, érdekvédelmi szervezetekkel nem?

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nincs bejegyezve. Bármelyik asztaltársasággal lehet megállapodást kötni, de jogi értelemben, ami a választójogi törvények kritériumait, előírásait is kielégíti, arra nincsen más lehetőség, csak az RMDSZ és az MPP koalíciója. Magyarországon is pártok vesznek részt a választásokon, nem igazán látjuk, hogy az EP-választásokon bélyeggyűjtőkkel kötnének megállapodást a pártok. Az a helyhatósági választások dolga, hogy ilyesfajta megállapodások szülessenek, a nagypolitikában érdemes szélesebb körű koalíciót alkotni.

Többen mondták már, hogy ha fogékonyabbak, elfogadóbbak lennének a közös listával kapcsolatban, akkor az a Magyar Polgári Párt számára is több megjelenési lehetőséget jelentene.

Elfogadtuk volna a koalíciós listát, mint közös listát. Sport nyelvén szólva: a nemzeti válogatott felállítását szorgalmaztuk mi. Az előfordulhat, hogy a válogatottba az egyik klubcsapatból három, a másikból hét játékost hívnak be. Nem az arányokkal volt a bajunk, hanem azt a fajta igényt szerettük volna megválaszolni, amely a nemzeti válogatott iránti választópolgári igényt jelenti, amit mindenki magáénak érez. Mi nem szeretnénk a bukaresti Dinamo mezeit magunkra húzni, ha a Kolozsvárnak drukkolunk.

Tőkés László milyen szerepet játszik az RMDSZ-EMNT listán? Pestiesen szólva bepalizták? Sokszor lehet érezni olyat is, hogy egyesek árulónak tartják.

Nem szeretnék ilyen szigorúan fogalmazni. Annak függvényében, hogy milyen közegben tájékozódik az ember, lehet hallani nagyon szigorú, vagy kevésbé szigorú, de nagyon határozott véleményeket az emberek részéről. Nekem, mint a Magyar Polgári Párt képviselőjének az a dolgom, hogy tompítsam az olyasfajta haragból fakadó megállapításokat, amelyek közép, vagy hosszú károsak az erdélyi magyar nemzeti oldal számára. Az egy dolog, hogy az embernek milyen egyéni érzelmei vannak, az egy teljesen más kérdés, hogy politikailag hogyan fogalmazza meg. Azt gondolom, hogy amit ön mond, az az egyszerű emberek szintjén megfogalmazódik, de a Magyar Polgári Párt abból nem építhet politikai programot. Az MPP-nek azonban az volt az egyetlen lehetősége, ha azon markáns szavazóbázis elvárásainak tesz eleget, amely minden körülmények között a Magyar Polgári Pártra szavaz. Nincs akkora tétje az EP-választásnak, hogy komolyan vegyük azt a lehetőséget, hogy elfogadjuk a lista negyedik helyét. Ez az önfeladást jelentette volna a pártnak, annak a személynek, aki a negyedik helyet elfogadta volna. Nem beszél róla az RMDSZ és sajnos püspök úr sem, de a román törvények szerint aki amelyik párt listáján indul, annak a párnak kötelezően tagja kell, hogy legyen. Nem lehet párttól függetlenül, tagsági nyilatkozat nélkül jelöltnek lenni. Ugyanakkor azt is mondja a román párttörvény, hogy annak a pártnak tagja az illető, amelyikbe utoljára belépett. Nincsen kettős tagság. Aki RMDSZ-listán indul, az RMDSZ tagja kell hogy legyen, de nem lehet MPP-s tisztségviselő, akinek nincs MPP-s tagsága.

És politikusként megfogalmazva Tőkés milyen szerepet játszik a közös listán?

Segíti az RMDSZ-listát. Ennyi a szerepe.

Ön szerint milyen megfontolásból?

Nem tudom, erre válaszolni nem én vagyok a hivatott. Az én véleményem az, hogy a püspök úr függetlenként is bejutott volna, ahogy 2007-ben. Ő volt az, aki valamiféle érdemi munkát elkezdett az Európai Parlamentben, már amennyit másfél év alatt el lehet kezdeni. Az ő munkája tényleg folytatásra érdemes, s az erdélyi magyar választók ezt tudták is. Őt függetlenként is visszajuttattuk volna. Azzal, hogy az RMDSZ-listán indul, az RMDSZ fog bejutni, de nem lesz olyan eredmény, mint másfél évvel ezelőtt. Akkor volt három képviselőnk, két RMDSZ-es és az akkori Magyar Polgári Szövetség által is támogatott Tőkés. Most félő, hogy csak kettő lesz.

Ellenfélnek tekinti-e a Magyar Polgári Párt Tőkés Lászlót?

Nincs szó róla. Még egyszer mondom, hogy az MPP számára az EP-választás nem olyan fontos. Az lett volna fontos, s ezt szorgalmaztuk is, hogy – mondom, a számarányoktól eltekintve – koalíciót hozzunk létre. Ha tavaly ősszel koalícióban indulunk a parlamenti választásokon, akkor akár negyven képviselő is bejuthatott volna. Ha csak 5 MPP-s, akkor az RMDSZ-nek 35 marad. 29-en vannak ma. Mindannyian veszítettünk. Időveszteségként élem meg azt a négy esztendőt, ami a tavaly őszi parlamenti választásokkor kezdődött. Négy év múlva kerülünk újra abba a helyzetbe, hogy erről újra beszéljünk, ez négy év veszteség az erdélyi magyar közösség számára.

2012-ben kell úgy szerepelni az önkormányzati választásokon, ami arra kényszeríti az RMDSZ-t, hogy választási koalíciót kössön a Magyar Polgári Párttal. Azt látjuk, hogy lám-lám, ha csak az RMDSZ jóindulatán múlik, akkor az egyoldalú ragaszkodás az MPP részéről kevésnek fog bizonyulni. Markánsabban kell szerepelnünk 2012-ben, hogy megkerülhetetlen legyen az MPP. Nekünk tehát 2012 a fontos.

Milyen úton halad az MPP ez irányba? A gyergyószentmiklósi kongresszus óta Önt is sokan kritizálták, az alapszabállyal kapcsolatban is voltak értelmezési kérdések. Hogy fest most a Magyar Polgári Párt?

Minden szervezetnek túl kell lennie a gyermekbetegségeken. Volt időszak, amikor a Fideszből Fodorék váltak ki, volt, amikor az MDF kettészakadt, az MSZP-nek különböző platformjai jöttek létre, a kisgazdák is szétváltak, a kereszténydemokraták is sokszor alakultak. Azt látom, hogy természetes folyamatnak vagyunk a részesei. Az a fajta irányvonal, amit a többség képvisel, azt ki kell építeni.

Egyébként azt látom, hogy ha van három, négy, vagy öt hangoskodó egy párton belül, akkor azt a média felerősíti. Ha rendben mennek a dolgok, akkor az nem hír, de ha van elégedetlenkedő, akkor azt bemutatják. Nem szabad többről beszélni a Magyar Polgári Párt esetében sem. Még azt sem mondhatjuk, hogy belső ellenzéke van az MPP-nek, ugyanis egy ellenzéknek szokott lenni programja, elképzelése, valamiféle stratégiája. Néhány hangoskodó kollégánkról van szó, akik vagy az „érted haragszom és nem ellened” című motivációból fakadóan csinálták azt, amit, vagy azért, mer valamifajta „nagyköveti” munkát végeznek el. Ezt sem zárhatjuk ki. Ha az RMDSZ monopóliumra való törekvéseit nézzük, az egypártrendszer iránti elkötelezettségét, akkor azt sem zárhatjuk ki, hogy esetleg követi munkát is végeznek néhányan az MPP-n belül, vagy legalábbis próbálkoznak vele.

Ezeknek a végére kell járni, azt gondolom, hogy ezt meg sem lehetett spórolni. A román párttörvény 25 ezer támogató aláírás összegyűjtésére kötelez a pártokat, melyet 18 megyéből és Bukarestből kell kötelezően összegyűjteni, megyénként minimum 700 támogatót követel. Ez néppártot jelent. Ha 25 ezer ember indít el egy pártot, akkor nem zárható ki annak az elméleti lehetősége sem, hogy „követek” is érkeznek. A pártot illetően azonban a végeredmény ugyanaz, ha valaki „követi” munkát végez, vagy ha megint valaki magától olyan ügyetlen, hogy a pártnak rosszat tesz. Nekik tudomásul kell majd venni, hogy a pártot a csendes többség viszi előre, nem pedig a hangoskodó, néhány emberből álló kisebbség.

Az alapszabály tehát akkor egyértelmű.

Állítólag összesen kilenc ember volt, akik – úgymond – megfogalmazták kifogásaikat egy négyszáz fős kongresszuson, s akkor azt mondják, hogy probléma van. Lehet értelmezni így is, úgy is a szabályt, de tudomásul kell venni a többség döntését.

Köztudott, hogy a Fidesszel jó viszont ápolnak. Az, hogy nem sorakoznak fel RMDSZ-EMNT lista mögött mennyiben befolyásolja a Fideszhez fűződő viszonyukat? Különösen azért, mert Orbán Viktorék is támogatják a közös listát.

A Fidesz nem az RMDSZ listát támogatja, hanem Tőkés László püspök úr mandátumhoz való jutását támogatja. A kettő között – legalábbis az indíttatás szempontjából – mindenképpen van különbség. A Fidesz is úgy értékeli, hogy a püspök úr jó munkát végzett Brüsszelben, s ez a munka folytatásra érdemes. Egyébként a püspök úr döntése volt, hogy az RMDSZ színeiben indul el. Ez a fajta támogatás, az induló tőke tehát az első pillanattól kezdve megvolt. Ha Tőkés László függetlenként indult volna, akkor a Fidesz függetlenként támogatta volna, vagy ha más színekben indult volna, akkor úgy támogatták volna. Püspök úr történetesen az RMDSZ listáján indul, a Fidesz pedig így támogatja.

Az MPP nem az alapján hozza a döntését, hogy Budapesten mit szól a Fidesz, mert mi nagyon jól tudjuk, hogy a párt Tőkés Lászlót és a Magyar Polgári Pártot is szövetségesének tekinti. Ez a bizalmi, szövetségesek közötti jó partneri viszonyt jelzi.