Az EU soros elnökségét adó Csehország fővárosában, Prágában tartották az idei EU-Kína csúcsot. A találkozóra eredetileg tavaly év végén került volna sor, de azt a kínai vezetés végül lemondta azért, mert – az Unió akkori soros elnökségét adó Franciaország elnöke – Nicolas Sarkozy találkozott a dalai lámával, amit Peking nem tudott neki megbocsátani.

Tisztán gazdasági kérdések voltak

Ez volt a 11. legmagasabb szintű találkozó az Európai Unió és a Kína közötti kapcsolatok történetében.

Újfent bizonyítást nyert, hogy a globális világgazdaság két óriása gazdasági szempontból teljesen egymásra van utalva. Az Európai Uniónak Kína – az Egyesült Államok után – a második legnagyobb kereskedelmi partnere. Kínából nézve pedig az Európai Unió a fő kereskedelmi partner. A kereskedelmi mérleg is Kína javára billen, miután több mint kétszer annyit exportál Európába, mint amennyit onnan bevisz az országba.

A szoros kereskedelmi kapcsolat és Kína egyre növekvő súlya miatt az uniós politikusok most sem hozzák szóba a kínai demokrácia-deficitet, csupán utaltak arra, hogy a jövőben majd lesz ezekről is szó. Így maradtak a gazdasági-pénzügyi kérdések. A gazdasági válságban (is) az egyik legégetőbb probléma az energiaellátás (illetve az energiabiztonság) kérdése. A rohamléptekkel bővülő kínai gazdaságnak egyre nagyobb energiaigénye van, s ez bizony komoly környezeti hatásokkal is jár. S bár Kína ratifikálta a klímavédelem egyik fontos eszközeként számon tartott Kiotói Egyezményt, semmi sem utal arra, hogy sikerül neki betartani az abban foglaltakat. (Ezzel szemben az EU egyes tagállamai sokszorosan eleget tesznek az abban foglaltaknak, s ezzel a „három nagy” – USA, EU, Kína – közül még mindig Európa álla legjobban.) Az európai politikusok ezt szóba is hozták a kínai partnereiknek.

Benita Ferrero-Waldner, az EU külkapcsolatokért felelős biztosa elmondta: „a gazdasági válság és környezetvédelem az EU és Kína közvetlen közös kihívásai. Mindkettő összehangolt megoldást követel. Európa hajlandó megosztani a tisztított szén és a szén-dioxid leválasztás és tárolás technológiáját Kínával, hogy segítséget nyújtson Kínának az szén-dioxid kibocsátás csökkentésében”.

A kereskedelmi kapcsolatok egyik sarokpontja a protekcionizmus kérdése. Azaz az egyes áruk állami támogatásának mértéke és mikéntje és ezzel összefüggésben az idegen (import) áruk kezelése. Mindenki előtt nyilvánvaló tény, hogy a kínai állam a múltban többször élt olyan módszerekkel, amelyek miatt a világpiacra könnyebben ki tudta juttatni a termékeit és ott gyorsan és nagy tételben tudta értékesíteni azokat (gondolunk itt elsősorban a kínai dömpingárukra).

A kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao közölte, hogy Kína nyitott a további együttműködésre, de ezt csak akkor tudja megtenni, ha az EU feloldja az ún.  "legfejlettebb technológiák" kínai exportjáról szóló tilalmat és mindenekelőtt elismerné, hogy a kínai gazdaság piaci elveken nyugszik (és az nem államszocialista).

A pénzügyi kérdéseket illetően előzetesen úgy tűnt, hogy mindkét fél egyetért abban, hogy új rendszerre van szükség. Itt elsősorban a kínaiak által felvetett – és több ország által is támogatott – új nemzetközi tartalékvaluta bevezetésének megvitatása jöhetett volna szóba, de végül erről nem tárgyaltak.

A nagyhatalmak helye az új világrendben

A globális válság végével nagy valószínűség szerint meg fognak változni a nemzetközi erőviszonyok. Már most is látható, hogy az EU és az Egyesült Államok meggyengülve, míg a feltörekvő gazdaságú országok, mint például India vagy Kína megerősödve hagyják maguk mögött a válságot.

A Kínai Népköztársaság EU-hoz delegált képviseletének vezetője, Song Zhe nagykövet a minap adott nyilatkozatában kifejtette: „Kínát terrorizálták már idegen hatalmak, ezért tisztában van az alávetettség okozta megaláztatás érzésével. Kína soha nem fog ilyen szenvedést okozni másoknak. Saját fejlődését sem fogja érvényesíteni mások rovására”.

Emiatt számítani lehetett arra, hogy Kína az EU tagállamainak támogatását fogja kérni arra vonatkozólag, hogy az egyes nemzetközi intézményekben a megváltozott súlyához mérten nagyobb szerepet kaphasson, például a szavazati arányok javára történő megváltoztatásával. Végül ez sem került napirendre, ezzel kapcsolatban csak annyit rögzítettek, hogy a további politikai együttműködés a "kölcsönös tiszteleten és az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson" fog alapulni.

Egyébként a hivatalos uniós álláspont Kínát – akárcsak Oroszországot – „stratégiai partnernek” tekinti. Ez egy olyan különleges státus, amelynek mindenképpen kiemelt figyelmet szánnak. A még szorosabb politikai együttműködést azonban nagyban hátráltatja az, hogy az Uniónak nincs egységes, közös külpolitikája: az egyes tagállamok még sokszor egymással is ellentétesen vélekednek egy-egy külpolitikai kérdésről.