Az orosz-kínai határ mellett lévő Habarovszkban tartott csúcstalálkozón orosz részről részt vett Dmitrij Medvegyev államfő és Vlagyimir Putyin kormányfő, az Unió részéről pedig José Manuel Barroso (az Európai Bizottság elnöke), Vaclav Klaus (az Unió soros elnöki tisztségét betöltő Csehország államfője), valamint Javier Solana (az EU külügyi főmegbízottja). A névsor impozáns, bár az is igaz, hogy a legjelentősebb európai országok képviselői (Németország, Franciaország és Nagy-Britannia vezetői) nem voltak ott, s ez már előre vetítette, hogy csak és kizárólag „deklaratív” politikai nyilatkozatokat lehet elfogadni, azaz semmi konkrét kötelezettségvállalás nem fog történni.
Ez így is lett.

Mi lesz a gázzal?

Az időszakosan visszatérő orosz-ukrán gázárvita miatt – bár eddig mindannyiszor bebizonyosodott, hogy az ukrán fél miatt esett ki az Európának szánt gáz tekintélyes mennyisége – az Európai Unió jelentős lépéseket tervez tenni annak érdekében, hogy az energiabiztonsága nem legyen veszélyben.

Ennek érdekében építik meg a Nabuccót, s ezért szeretnék, ha – Ukrajnához hasonlóan – Oroszország is csatlakozna az Európai Energia Chartához.

A közös uniós energiapolitika kialakítása új lendületet vett azzal, hogy a legutóbbi Nabucco-csúcson Törökország is aláírta az egyezményt, így lehetővé vált a projekt megvalósulása. (A Nabucco-terv a soros cseh elnökségnek kiemelt prioritása, s úgy tűnik, hogy sikerre is viszik az ügyet.)

Oroszország hivatalosan nem ellenzi a Nabuccót, de „természetesen” mindent megtesz annak érdekében, hogy ne valósuljon meg egy – az országot – elkerülő vezetékrendszer terve.

Az oroszok a másik kérdésben sem álltak eddig kötélnek: ők ugyanis nem a régebbi szerződések felújítását vagy meghosszabbítását akarják, hanem egy teljesen új dokumentumot szerettek volna elfogadtatni. Az EU képviselői ezzel szemben inkább a Charta ratifikálására kényszerítették volna Oroszországot.

Az oroszok a mostani találkozón is az általuk elképzelt új szerződést fogadtattak volna el, erre azonban most sem került sor, helyette mindkét fél biztosított a másikat a megbízhatóságáról.

Biztonságpolitika

Dmitrij Medvegyev orosz elnök már több nyilatkozatában is kifejtette, hogy a NATO-val való együttműködés helyett egy más tartalmú katonai-biztonsági együttműködést szeretne megvalósítani a jövőben. Ezt a megváltozott világrenddel és a megváltozott kihívásokkal indokolta. Vele szemben az uniós politikusok továbbra is inkább a korábbi (1997 és 2007 között érvényben lévő) EU-orosz együttműködési szerződést újítanák meg, amely leszögezi, hogy az EU szemében Moszkva „stratégiai partner”. Azaz: továbbra sem szövetséges státuszt, hanem csupán partnerséget ajánlanak nekik. Ráadásul ez a szerződés inkább csak deklaráció lenne, s az oroszok ennél többet szeretnének elérni. Jelesül azt, hogy „kötelező jogi érvényű kötelezettségeket” tartalmazzon.

A biztonságpolitikát tekintve két konkrét téma merült fel a csúcstalálkozón. Az egyik az amerikai rakétavédelmi rendszer Cseh- és Lengyelországba való telepítése, a másik pedig az EU ún. Keleti Partnerség politikája.

A rakétavédelmi rendszer ezúttal nem volt hangsúlyos a tárgyalásokon, csupán azt szögezték le azzal kapcsolatban, hogy „a résztvevők egymás biztonsági érdekeit messzemenőleg tiszteletben tartják”. (S mivel az utóbbi időben már az amerikai Obama-kormányzat sem szorgalmazza a radar- és elfogórakéta-telepítéseket, nem kizárt, hogy utoljára merült fel ez a téma az uniós-orosz tárgyalásokon.)

A megbeszélések egyik legvitatottabb pontja volt a Keleti Partnerség, amelyben az EU azt célozza, hogy hat volt szovjet tagállammal – a három kaukázusi országgal, Moldovával, Ukrajnával és Fehéroroszországgal – szorosabbra fűzze a politikai-gazdasági kapcsolatát, hosszútávon pedig uniós perspektívát nyújtson nekik.

Oroszország szemében ez hatalmas szálka, mert a hagyományos orosz geopolitikai gondolkodás szerint ezek az országok az érdekszférájába tartoznak, így bármilyen más hatalmi központhoz való közeledésük Moszkva számára árulással érne fel.

A mostani találkozón csak addig jutottak el, hogy kölcsönösen biztosították egymást arról, hogy nincs ellenséges szándék közöttük, viszont Oroszországot nem sikerült meggyőzni, hogy ez egy "teljesen ártalmatlan" kísérlet, ami a határai mentén zajlik.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy nem ez a csúcs volt az EU-orosz együttműködés legfényesebb csillaga. Csak az álláspontjukat rögzítették a felek, de semmilyen konkrét - érdemi - elmozdulást ne produkáltak.

A hidegháborús időszakhoz képest egyetlen pozitívumot lehet említeni a csúccsal kapcsolatban, éspedig azt, hogy megtartották.