A Távirati Iroda keddi híre így szól: „Lengyel Zoltán független országgyűlési képviselő nyolc hónap, két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kapott első fokon a Budai Központi Kerületi Bíróság keddi, nem jogerős ítélete szerint hivatalos személy elleni erőszak, könnyű testi sértés és becsületsértés vétsége miatt.”

A hír örömmel tölti el szívünket. Hiszen nagyon sajnáltuk volna mindannyian, ha Zoltánnak a börtönbe kellett volna vonulnia és emiatt elhanyagolta volna képviselői munkáját az Országgyűlésben. Megúszta, maradhat honatya.

Még jó, hogy!

Ráadásul Zoltán nem is csinált semmit. A rendőrök a hibásak az egész pitiáner ügy miatt. Mikor 2007 júliusában a drága képviselőt megállították országunk rendjének mogorva őrei, feleslegesen kérték el tőle az iratait. Mikor felismerték, hagyniuk kellett volna tovább hajtani, nem pedig vegzálni szegény jó Zoltánt. Végül is vannak egyenlők meg egyenlőbbek.

De nem! Ezek a megátalkodott fiúk csak erőlködtek tovább, és tartották magukat a szabályokhoz, hogy adja át a papírjait. Mire Zoltán joggal háborodott fel és képviselői felelősségének teljes súlyával valamint tenyerének csattanós élével rásózott az intézkedőre.

Mindenki így tett volna. Ilyen esetben egyáltalán nem számít, hogy az ember éppen parlamenti képviselő, és mint ilyen példát kell mutatni azoknak az állampolgároknak, akikre felesküdött. Ki az a lágyagyú, aki úgy véli, hogy ezt megtudva majd mások is megütik a rendőröket intézkedés közben? Lárifári.

Őszinteség

Azt is mondták, hogy az őszödi beszéd is milyen romboló hatással volt a társadalomra, merthogy nem mondott le azonnal, aki elkövette. Ugyan! Hiszen valójában őszinte beszéd volt! Jelen esetben pedig Zoltán volt őszinte, mikor indulatait őszintén kieresztette.

Zoltán teljes joggal ül majd továbbra is az Országgyűlés padsoraiban. Igaz, hogy a volt pártja, a Fidesz már kitette, ám a Parlamentből nem olyan könnyű kitúrni. Még szerencse, hogy belépett az MDF frakcióba, hogy ott segítse szakértelmével a Fórum munkáját. Az már igazán nem rajta múlt, hogy a frakció szétesett…

Az ügyészség ugyan fellebbez, hogy súlyosbítsák az ítéletet, de ez szerencsére el fog húzódni addig, hogy Zoltánunk kihúzza honatyaként a mostani ciklust. És nem, egyáltalán nem kell lemondania mandátumáról! Hiszen mit számít egy kis felfüggesztett börtönbüntetés, mikor mások meg gyilkosként alig kapnak tíz évet? Ez bagatell dolog, és Zoltán patyolattiszta lelkiismerete számára fel sem merülhet, hogy megváljon hőn szerettet munkájától.

Persze jön majd a régi ügy

Mint tízmillió magyarra felesküdött honatya folytatnia kell a mindennapi kemény melót, hogy két kezével jobbá tegye ezt az országot. Persze biztosan felemlegetik némely aljas sajtótermékek most ennek az ügynek – mit ügynek, jelentéktelen epizódocskának a kapcsán, hogy Zoltán egyszer már majdnem kiírta magát az Országgyűlésből, mikor meztelen fotók kerültek elő róla. De szerencsére maradt a helyén, egy legyintéssel elintézve az esetet – hiszen valljuk be, az csupán ennyit ért, nem többet.

És egy pillanatig se gondolja senki, hogy arcpirító dolog a fellebbezés, amit Zoltán ügyvédje nyújtott be, hogy mérsékeljék a vádat! Ez teljesen természetes egy olyan kifinomult személyiségnél, mint ő. És figyeljék meg, meg is nyeri, és végül teljesen tisztára mossa magát a vádak alól!

És ha igazán szerencséje van, indul valamely párt listáján a következő választáson is, hogy példásan megmutassa van még mit tenni ezért az országért. Hogy melyik párt lesz (Jobbik, MSZP, LMP, SZDSZ, Fidesz, MDF ?) az lényegtelen, hiszen mindent megér, hogy viszont lássuk őt, a mi „Zabolátlan Zoltánunkat”.