Ennyit az amcsi embargóról

A lassan kövületté merevedő embargó és ideológiai különbségek dacára Kuba hozzávetőleg 700 millió dolláros (149 milliárd forintot kitevő) üzletet jelent az Egyesült Államoknak. A washingtoni kongresszus 2000-ben fogadta el a mezőgazdasági termékekre és a gyógyszerekre vonatkozó tilalomenyhítést.

Az ínyencségek nagy része azonban nem jut el a kubaiak többségéhez - a tényleg hiányzó árucikkekre, mint például a csirkehús vagy a gabona, amúgy is nagyobb szükség lenne -, jobbára a különleges szupermarketekben vásárolni jogosult kiváltságosak csapnak le rájuk vagy az exkluzív hotelekben megszálló vendégek fogyasztják őket.

Miután Barack Obama amerikai elnök új kezdetet szorgalmazott a két ország kapcsolatában, a luxuscikkeknek számító finomságok és a többi, nem feltétlenül szükséges termékek exportja még inkább rávilágít az embargós politika visszásságára. A hidegháború csúcspontján, 1961-ben bevezetett kereskedelmi tilalom ellenére az Egyesült Államok ma Kuba legnagyobb mezőgazdasági beszállítója - vagyis a daiquiri és a mogyoró legyőzte a politikát. És mivel a kilenc évvel ezelőtti, lazán megszövegezett enyhítés számos kiskaput kitárt a szemfüles amerikai üzletemberek előtt, ők éltek is a lehetőséggel.

Az amerikai cégek közül a kubai kormánnyal elsőként szerződő vállalat nem gabonát szállított a szigetországnak: a pionír egy Fort Lauderdale-i koktélgyártó italcég, név szerint a Splash Tropical Drinks volt. A legendás havannai Hotel Nacional vendégei talán nem is sejtik, hogy Rich Waltzer vállalatának daiquiriját és margaritáját hörpölgetik.
A Kuba egyik védjegyének számító daiquiri százéves múltra tekint vissza, egy tengerpartról, illetve a közelben lévő bányáról kapta a nevét. (Állítólag a koktélt első ízben egy Venus nevű santiagói bárban keverték 1905-ben.) Az, hogy a rumos ital Amerikából érkezik a kubai bárpultokra, akár komikus is lehetne. Waltzer azonban állítja, hogy a kubai hatóságok értékelik termékének garantált színvonalát - ráadásul a szigeten nem termesztenek epret, amely pedig az italba kívánkozik.

Ő és a hozzá hasonló üzletemberek kifejezetten örülnek a jelenlegi helyzetnek. Az embargóenyhítésbe belefér a sör, a szóda, sőt akár szépségipari termékeket és villanyoszlopokat is lehet Kubába szállítani. Alabamából újságpapír érkezik: azokat a kormánylapokat - például a Granma című újságot - nyomják rá, amelyek gyakran heves kirohanásokat intéznek az amerikai embargó ellen.

A szigetországgal foglalkozó egyik szakember, Dan Erikson szerint az amerikai cégek azt szeretnék, ha minél több amerikai utazhatna a szigetre. A turisták ugyanis még nagyobb keresletet biztosítanának a „hazai” termékeknek. Az érvényben lévő törvények értelmében azonban kizárólag kubai-amerikaiak, újságírók és kutatók számára engedélyezett a Kubába való beutazás. Az élelmiszergyártó cégek mindenesetre addig sem akarnak lemaradni a versenyben, amíg könnyítenek az utazási feltételeken. Egy texasi cég jóvoltából 2008 óta New York-i sajttorta, citromos pite és rumos sütemény is kapható a Florida partjaitól 90 mérföldre fekvő kommunista országban.

Az amerikai politikai eliten belül nem mindenki áll ki az embargó eltörlése mellett. James Cason, az előző kormányzat kubai szakértője úgy véli, hogy az embargó feloldása ártana az amerikai alkupozíciónak. "Eljön majd az idő, amikor már nem lesznek Castróék. Igazán akkor fog megmutatkozni az embargó ereje" - érvel.
A piac törvényei azonban addig is hatnak, még egy kommunista országban is. "Ha fogy a daiquiri, akkor az amerikai cégek azt adják el Kubának" - jegyzi meg Dan Erikson.