A botrány kirobban

Az egész valahol azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor az Inforádióban kifakadt, - nem, nem azon, hogy még mindig nincs programjuk, hanem - hogy „torkig van” azzal, hogy Magyarországon a jegybankelnök, a pénzügyminiszter és a miniszterelnök is offshore cégekbe menti vagyonát az adózás elől. Ám míg az utóbbi kettőt már támadások tucatja érte ezzel kapcsolatban, így azok ezt fel se vették, azonban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökére rászállt a sajtó.

Magyarország talán legnépszerűbb és legalaposabb középen haladó hetilapja, a HVG vette górcső alá az ügyet, amelyből igen sok dolog kiderül. Annyi biztos, hogy míg Simornak vagyonnyilatkozatai szerint 2006-ban 923 millió forintos megtakarítása volt, addig ez 2007-ben hirtelen lecsökkent 67 millióra, és onnan „duzzadt föl” 80 millióra 2008-ban. Hogy a pénz hiányzó része hová tűnt, az jó kérdés.

Azt a verziót rögtön lőjük ki, hogy az MNB elnöke mindet elbukta volna valamily üzleti ügyben - hisz kiváló üzletember -, és az is kiikszelhető, hogy elherdálta volna: komolyabb értékű vagyontárgyai ősidők óta mindössze egy vitorlás hajó és két budai ingatlan. A válás során sem veszhetett el, hisz a válópernek nem volt tárgya. Akkor mégis hová tűnt?

Offshore!

A válasz valószínűleg Simor két cégében keresendő. Az egyik az ügy tekintetében lényegtelen: Simor Pénzügyi Tanácsadó kft., amely se tőke, se profit tekintetében nem közelíti meg az eltűnt összeget és amelyet nemrég feleségével karöltve eladtak a könyvelőjük cégének - ez majd a 2009-es vagyonnyilatkozatban fog megjelenni.

A másik a Trevisol Management Ltd., amely Simor Orbánnak címzett válaszlevele szerint „nem offshore társaság, hanem az Európai Unió egyik tagállamában, Cipruson bejegyzett, a helyi törvények szerint szabályosan adózó vállalat”.

Igen, ezzel a Ciprusos dologgal Bajnai Gordon is próbálkozott, csakhogy őnála is ugyanaz a helyzet: maga a cég még akkor alakult, amikor Cipruson simán lehetett teljesen offshore cégeket alapítani, 4,25 százalékos adókulccsal. Azonban az EU-ba belépve ez megszűnt, az adókulcs 10 százalékra ugrott (kedvező adózású zóna), de törvényi átalakítással a volt offshore cégek tulajdoni viszonya és tevékenysége még mindig átláthatatlan maradhatott - így a lényeg ugyanaz maradt.

Vagyis a teljességgel offshorenak alapított vállalatok, csak az EU csatlakozás miatt alakultak át ilyen offshore-jellegű birodalmakká, csakhogy ezt még mindig a magyar állam szívja meg: a magyar emberek pénze nem itthon lesz, így adójukat sem idehaza fizetik be, átláthatatlan tevékenységük miatt pedig még mindig tökéletesen alkalmasak pénzmosásra. Tehát hiába beszélnek arról, hogy a ciprusi cégek nem offshoreok, mert lényegében azok, csupán drágább, legálisabb köntösbe ültetett változatban.

Hol a della?

Az ügy lényegére visszakanyarodva, hiába mondta ki Simor a közleményében, hogy „a társaságnak Magyarországról semmilyen jövedelme, árbevétele nem származott, Magyarországról semmilyen átutalást nem kapott”, nagy valószínűséggel mégis ott van a kutya elásva. Egyrészt az említett vagyon már alapból lehetett külföldön - így ez a mondat bár igaz marad, jelentősségét veszti -, de ezeregy más módszer is van arra, hogy a hazai utalást kiblicceljük.

Az ügy plusz pikantériáját az adja, ahogy Simor kommunikál az ügyben. A jegybank elnöke ugyanis simán közölhetné, hogy hova tűnt a pénze, és ezzel elejét venné a kellemetlen élcelődésnek. De ő mivel „vagyonával, annak felhasználásával kapcsolatban további tájékoztatási kötelezettség nem terheli”, így inkább mély hallgatásba burkolódzik.

Sőt, közvetve Jóri András adatvédelmi biztoshoz fordult, aki közli, hogy a jegybankelnöknek az országgyűlési képviselőkkel azonos módon, tartalommal és gyakorisággal kell vagyonnyilatkozatot tennie, ezen túlmenően „szabadon mérlegelheti, hogy milyen további információkat oszt meg a nyilvánossággal megtakarításairól vagy vagyonának a felhasználásáról”.

Az is igaz, hogy nem szép dolog egy magánember magánvagyonában vájkálni - de valljuk be, offshoreozni sem az. Minden esetre a Fidesz nem hagyta annyiban, és a vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményezett Simor ellen a jegybankról szóló törvény alapján, az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságában. Félő viszont, hogy az esetnek nagyobb lesz a füstje, mint a lángja.