Japán szakemberek szerint ez volt a legjelentősebb kutatómisszió a Föld égi kísérője körül az amerikaiak 40 évvel ezelőtti Apollo-programja óta, amelynek során 12 ember jutott el a Holdra. A Kaguját 2007 szeptemberében indították el úti célja felé azzal a feladattal, hogy a Hold jövőbeni hasznosításának előkészítése érdekében adatokat gyűjtsön a felszín ásványi összetételéről.

Lézeres magasságmérőjével térképezze fel a domborzatot, nagyfelbontású videofelvételeket küldjön a Földre, valamint mérje a Hold gravitációs erejét.

A Kagujáról a pályára állás előtt két kisebb szonda vált le. Az egyikük egyfajta reléállomásként segítette a missziót, vagyis megnyúlt pályán keringve a Hold körül vette, majd továbbította a Kaguja és a kisebbik szonda, a Vrad mérési adatait. A reléműhold tevékenységének különösen akkor volt jelentősége, amikor két társa mintegy 100 kilométeres magasságban, kör alakú poláris pályán keringve a Hold mögé került, mert ekkor csak rajta keresztül tudtak adatokat küldeni a Földre. A relészonda már februárban a Hold felszínébe csapódott, a Vrad azóta is pályán van, és gravitációs méréseket végez.

Bár a Kaguja által a földi irányító központba küldött adatok kielemzése még eltart egy ideig, a japán űrügynökség szóvivője már most úgy fogalmazott: "A Kagujának köszönhetően nagyon részletes térképünk lesz a Hold felszínéről". A japán űrkutatók terveiben szerepel, hogy a következő lépcsőben leszállóegységeket küldenek a Holdra.

Japán 1970-ben állított először Föld körüli pályára műholdat, és azóta a szigetország jelentős eredményeket ért el a világűr kutatásában.