Orbán Viktor előrehozott választásokat követelve levelet írt az MSZP elnökségének. Mit szólt?

A Fidesz elnöke sokadszorra fogalmaz meg ultimátumot ahelyett, hogy dialógust kezdeményezne az általunk fontosnak tartott válságkezelő intézkedésekről. Mi azonban a cselekvésben hiszünk, ezért támogatjuk a kormányt. A megkezdett válságkezelő programot végig kell vinnünk, s ez számunkra azért sem kérdéses, mert már láthatóak az eredményei. A forint stabilizálódik, a nemzetközi pénzügyi bizalom erősödik hazánk iránt. Állandóan kioktatnak bennünket, hogy rossz, amit az ország érdekében teszünk. Alternatívaadás nélkül bírálnak. Csak populista és demagóg frázisaikat puffogtatják. Ha mindent megvalósítanánk, amit ők követelnek, akkor elszabadulna a forint, az égbe szöknének a devizahitelek törlesztő részletei. A nemzet érdekében arra kérem a Fideszt, álljon elő konkrét válságkezelő programmal. Ha van egy hatékonyabb, kevésbé fájdalmas programjuk, akkor annak eltitkolása valódi nemzetárulás.



Orbán Viktor azt mondta, hogy egy a tábor, és ez elég nagy, több mint az ország fele.
Ez nem elég indok az ő érvelésükhöz az előrehozott választásokat illetően?

Ez megint tökéletes csúsztatás. A Fideszre nem a nemzet 56 százaléka szavazott, hanem a szavazásra jogosultaknak csupán az egyötöde. A több mint nyolc millió emberből 1,6 millió.

A közvéleménykutatások szerinti papírformát hozta az MSZP az EP-választáson. Ezen túl érte Önt meglepetés?

Igen. Számos baloldali szavazó otthon maradt. Sőt a számok azt mutatják, hogy egyes helyeken a baloldali szavazók a Jobbikra adták le a voksukat. Az, hogy minden idők legalacsonyabb választási részvétele volt. Öt millióan nem mentek el szavazni.
Meglepett a Jobbik választási eredménye is. Beérett a Fidesz kettős beszéd politikája. Egyértelmű elhatárolódás híján a Fidesz-szavazók egy része felbátorítva érezte magát arra, hogy voksával a Jobbikot segítse. Emellett ezt az érzést erősíthette az is, hogy a Fidesz-KDNP szövetség több mint 200 önkormányzattal koalícióban működnek együtt a Jobbikkal. Szerintem a Jobbik politikája veszélyes társadalmi folyamatokat indít el, éppen ezért minden demokratikus érzelmű pártnak – ahogy ezt Európában a jobb- és baloldali pártok teszik – határozottan meg kell különböztetnie magát az ilyen politikai képződményektől.



Mennyire volt nehéz a frakcióval elfogadtatni a Bajnai-féle programot?

Külső kényszer alatt, a világgazdasági válság diktálta forgatókönyv szerint kellett cselekedni a kormánynak és ebben mi partnerei voltunk és maradunk is. Tudtuk, hogy csökkenteni kell a kiadásokat, s emiatt a szociális, jóléti intézkedésekhez is hozzá kell nyúlni. A rossz és a kevésbé rossz között kellett választania. Teljesen természetes, hogy ezt a polgárok áldozatvállalásként élik meg. Mi sem örömünkben, könnyű szívvel hozzuk ezeket a döntéseket; észérvek döntenek, az emberek életét akarjuk biztonságosabbá tenni.

Mindezt úgy kellett véghez vinnünk, hogy ilyen demagóg és radikális, felelőtlen ellenzéke kevés kormányzó pártnak van Európában, mint amilyen nekünk. Soha, semmiben nem lehetett legalább egyfajta nemzeti minimumban megegyezni, pedig az ország érdeke az lett volna.

Ha már áldozatvállalás. Eddig is voltak megszorító intézkedések, az áldozatvállalás nem újdonság. Ennek a következménye az lett, hogy például Pécsett Páva Zsolt úgy nyert, hogy két és fél éve még az „őszödi beszéd” után is le sikerült győzni. Az új kormányfővel mintha elmaradt volna az a katarzis, ami Gyurcsány Ferenc érkezésekor megvolt.

Mit jelent a katarzis?

Gyurcsány érkezésével érezhető volt egy felszabadultság a baloldalon, hogy végre, van egy Orbánunk, aki karakán, vezéregyéniség. Most ezt Bajnai Gordon érkezésével nem lehet érezni, pedig egy válságkezeléshez esetleg elkelne.

Nem lehet a két szituációt összehasonlítani. Az egyik esetben Gyurcsány Ferenc különösebb előzmények nélkül lemondott, meglepte a kongresszust és az MSZP-t is. Válságban pedig nehéz katarzist elérni. A programot az minősíti, ha sikeresen kezeljük a válságot, lehetőleg minimalizálva ennek társadalmi hatásait. A frakcióban volt „katarzis”, bár valószínűleg ezt az ország jelentős része másként értékeli. A nemzet érdekében vállalt válságkezelést elfogadni, tudván, hogy népszerűségromláshoz vezet. A pártpolitikai szándékot háttérbe szorította az országért érzett felelősség.

Sokszor vádol az ellenzék, hogy a hatalmunkat akarjuk meghosszabbítani. Tessék már nekem megmondani, hogy melyik képviselő az, amelyik örömében kockáztatja saját választókörzeti mandátumát is azáltal, hogy megszavaz nagyon nehéz intézkedéseket a parlamentben? Az lenne a mi hatalmunk a meghosszabbítása, ha odadobjuk a gyeplőt, s azt mondjuk, hogy jöjjön a Fidesz! Hozza meg ő a döntéseket, aztán majd mi zsűrizzük őket! Az országgyűlési választásokon pedig azt mondhatnánk, hogy lám, ti sem tudtatok mást csinálni, mint mi. Mi pedig eközben szép lassacskán építjük az imázsunkat.

Pécs: aki a politikához ért, tudja, hogy ilyen gyorsan nem változnak pártpreferenciák. Bajnai Gordon kormánya pár héttel a pécsi választások előtt állt fel. Azt várni, hogy egy hónap alatt ekkora pártpreferenciabeli különbséget bármilyen kormány, bármilyen jelölt le tudjon dolgozni, az a politikához való hozzá nem értést jelentené. Pécsett tisztes eredmény született, egy jó jelölttel a maximumot hoztuk ki az adott helyzetből. Én a Bajnai-kormánytól sem azt vártam, hogy akár az európai parlamenti választásokon, akár szeptemberre hatalmas pártpreferenciabeli változást hozzon. Azt várom, hogy ha végrehajtjuk a programunkat, akkor az emberek lassan megértik, hogy mit miért teszünk, s ennek lehet tendenciájában pozitív változás az eredménye. Ennek adok esélyt az országgyűlési választásokig.